Skip to main content

Lányi Kamilla

Lányi Kamilla: Föld és munka

Új földesurak – Barangolás az agráriumban


A bent maradt kisebbség

A mezőgazdaságban az utóbbi évek egyik legfontosabb fejleménye, hogy a nagy vállalatformák – az egykori termelőszövetkezetek és állami gazdaságok utódszervezetei – már nem játszanak alapvető szerepet a falusi munkaerő foglalkoztatásában. Ez a szerepük megszűnt, mielőtt az általuk birtokolt földterület lényegesen csökkent volna.

Durva becslés szerint Magyarországon 1991-ben körülbelül két és fél millió ember végzett valamilyen mezőgazdasági munkát.




Lányi Kamilla: A kifogyhatatlan őserő

Földkérdés és modernizáció


A magyar agrárrendszer válsága már 1980 körül megmutatkozott, amikor kiderült, hogy rövid távon csak egyre nagyobb fölöslegek termelésével tudja fenntartani magát, fölöslegeit pedig egyre inkább csak a KGST-régióban és egyre nagyobb mértékben csak rubelért tudja értékesíteni, a rubelárakat pedig itthon több száz százalékos dotációval kell kiegészíteni. Ilyen körülmények között kezdetben csak az elhasznált termelőeszközök (főként a fölöslegek megtermeléséhez szükséges importgépek) pótlására nem jutott pénz, majd a műtrágya- és növényvédőszer-használat is csökkenni kezdett.

Lányi Kamilla: Agrárpiac

Túltermelés vagy hiány?


A piacnak nem két, hanem három lehetséges állapotát kell szemügyre vennünk: a túltermelés, a túltermelés-hiány ciklus és a krónikus hiány állapotát.

Lányi Kamilla: Exportorientáció és a belső piac

Válságkezelő program – A liberális megoldás


Miért kell a gazdaságpolitika középpontjába helyezni az exportot?

A gazdasági szakértők többsége ma egyetért abban, hogy a súlyos eladósodás és növekvő infláció körülményei között veszélyes, ha a gazdaság teljesítménye huzamosan csökken vagy erőteljesen visszaesik, a munkanélküliség ezzel együtt nőttön-nő, hiszen ezen a csökkenő bázison a gazdasági egyensúly (a külső fizetéseké és a hazai költségvetésé) esetleg el sem érhető.


Lányi Kamilla: Az agrárpolitika és az élelmiszer-gazdaság válsága


Ez magyarán azt jelentette, hogy az előző húsz évben fölépített rendszer élelmiszer-fölöslegek előállítására képes ugyan, de értékesítési problémáját az adott struktúrában csak akkor képes megoldani, ha ugyanolyan árrobbanás következik be a mezőgazdasági alaptermékek piacán, mint az olajén. Következésképp az élelmiszert termelői információs rendszer és kiépült marketingszervezet nélkül is el lehet adni, mert a vevő érte jön.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon