Skip to main content

Magyari Nándor László

Magyari Nándor László: A magyar polip természete

2013. november 19.

A mai magyarországi politikai-közéleti viszonyoknak egy elméletileg, módszertanilag és fogalmilag koherens és gyakorlati jelentőséggel bíró keretbe foglalása – többek között a kormányzati-politikai rendszer sajátmagára alkalmazott, politikai kommunikációjában erőteljesen sulykolt (unortodoxia, centrális erőtér, fülkeforradalom, gazdasági szabadságharc, NER, rezsiháború, stb.) nem szokványos, újító kliséi miatt – minden elemző számára óriási kihívás. A politika folyamat – mely feltartózhatatlanul változik, a pillanat zsarnokságának van kiszolgáltatva, a gyors és egyre inkább gyorsuló időnek van alárendelve – ezért is tűnik reménytelen vállalkozásnak egy lezárt, minden vonatkozásban és részletében homogén, formális értelmezési keretbe zárni azt. A most útjára bocsátott Magyar Bálint nevével fémjelzett, általa szerkesztett tanulmánykötet (Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam, Noran Libro Kiadó, Bp.) szándéka szerint, egy olyan modellt fogalmaz meg és jár körül, mely éles kritikai beállítottsága mellett az orbáni rendszer „titkainak” megfejtésével, a mögöttes célok leleplezésével kecsegtet.

Magyari Nándor László: Reziduális társadalmunk (in)diszkrét bája

2013. március 1.

Vitaindító jelleggel bocsátom közre az alábbi fejtegetést, mert csak a mások tudásával és véleményével kiegészítve lehet teljesebb a kép, ami a masszív elvándorlások, a belső- és külső migráció és „szórványosodás” után megmaradt társadalmunkról alkotható. Aztán az emigrációval (is) okozott politikai tudat- és kultúra torzulásai, jószerével feltáratlan kérdéskör, pedig nagyon is ideje lenne elemzésnek alávetni, vagy legalábbis nyilvános okoskodás keretében – analítikus szándékkal – felvetni. Persze én csak a romániai politikai társadalomban (és a rommagyarban) vagyok igazán otthonos, de felvetnék pár kérdést a magyarországi politikai közélet alakulásával kapcsolatban is, legalábbis áthallálos alapon.

Magyari Nándor László: Kellene egy párt

A mentális rendszerváltás, avagy a politikai kultúra megváltoztatá­sá­nak szükségességéről

A következőkben vázlatot igyekszem nyújtani az erdélyi román és magyar politikai színtér együttes újragondolásához. Mindent egybevetve, a közjó paradigmájának középpontba állításával igyekszem elvi-elméleti, vagy ha úgy tetszik, általános (filozófiai) kereteit vázolni egy transzetnikus erdélyi pártnak, mely egyszerre lenne képes válaszolni a színtér jellegzetes kihívásaira, és értelmezné újra, illetve alakítaná át az etnikai-nemzeti identitásokat, rendelné alá azok megszokott paradigmáját a hatékony politizálás és (poszt)modernizáció elvárásainak.

Magyari Nándor László: Manipuláció vagy önbecsapás?

Kisebbségi kérdőjelek


A ’89-es változások után a romániai magyar értelmiség többsége újra a megváltó, célt adó, vagy legalábbis az útmutató szerepét választotta s tette identitásának magjává. Ez az elhatározás azonban igen ellentmondásos következményekhez vezetett, sőt, bizonyos értelemben a közvélemény manipulálására is alapot teremtett.

A társnemzeti program meghirdetésekor nyilvánvalóvá vált, hogy a romániai magyar vezető elit – vállalt szerepével összhangban – manipulatív politikát folytat a „nemzetépítés” terén.


Magyari Nándor László: Kétszeres kisebbségben?


Miről is van szó? A romániai magyar kisebbség „egységszervezete”, az RMDSZ működési rutinjai miatt nem egyenlő mértékben hozza felszínre s képviseli a nyilvánosság előtt az egyes szférák érdekeit. Jelzi ezt az is, hogy az eredetileg választási szlogenként feltűnő „Egységben a jövő!” – a stilizált tulipán leple alatt – ma már egyre nehezebben képes szándékaink homogenitását kifejezni. Ugyanez érződik kisebbségi politikusaink időnkénti nyilatkozataiban is, melyek alig burkolt célja a törékenynek vélt egység időről időre történő nyilvános megerősítése.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon