Skip to main content

Matus János

Matus János: Jugoszlávia és az új világrend


A volt Jugoszlávia területén nyolc év óta zajlik a fegyveres konfliktus, amelynek következtében több százezren veszítették életüket és több millióan váltak menekültté. A nemzetközi biztonsági intézmények számos kísérletet tettek a fegyveres konfliktus megfékezésére és az egyre súlyosabbá váló következmények elhárítására. Az Európai Unió, az ENSZ és az EBESZ elsősorban a diplomácia, a békefenntartás, a humanitárius akciók és a gazdasági nyomásgyakorlás eszközeit alkalmazták, de a kívánt eredményt nem sikerült elérni.

Matus János: És ha igen, akkor miért nem?

Oroszország, a NATO és mi


1996 – ha addig nem történik semmi rendkívüli esemény – kritikus év lesz a vadonatúj „békepartnerek” számára. A maga nemében stratégiai remekműnek számító program ugyan valóban kezelni tud egymástól gyökeresen eltérő problémákat (konstruktív együttműködés Oroszországgal, korlátozott elkötelezettség Közép-Európa biztonsága iránt), ám ezt csak időlegesen képes teljesíteni.

Matus János: Eltérő feladatok

Hadseregfejlesztés és a hadsereg irányítása


A pártállam öröksége

Szentesi György nagyon pontosan írta le a hadsereg irányításának mechanizmusát a pártállam idején, és nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a felszínen történt változások ellenére a politikai szféra változatlanul a hadseregtől származó impulzusok alapján irányítja a hadsereget. Miért baj ez, kérdezhetnék sokan. Azért – és ez minden szociológus számára evidencia –, mert minden intézménynek kialakulnak a funkciójától független és esetenként attól egyre távolodó, önálló, mindenekelőtt az önfenntartásra irányuló érdekei.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon