Budapesten nem csak közlekedési problémák vannak.
Nagyon sokféle probléma van, a riasztó mértékű pénzügyi egyensúlyhiánytól, a fejlesztési források ezzel is összefüggő fogyatkozásától a hatásköri tisztázatlanságokon át a slumosodó városrészekig, a zsúfoltságig, a levegő elszennyeződéséig. Ezek a problémák egy problémamegoldásra lényegénél fogva alkalmatlan gondolkodási rendszer miatt éleződtek így ki.
1730 táján szőlőművelő napszámosok telepedtek meg a mai Józsefváros közepe táján – ez volt Pest első külvárosa. A XIX. század elejétől pedig a mai Belső-Józsefvárosban, a későbbi Nemzeti Múzeum környékén, a város zsúfoltságával elégedetlen, ám a kialakuló központfunkciókkal kapcsolatot igénylő arisztokraták kezdtek kerteket-palotákat építeni.
Ha úgy vesszük, azóta se változott semmi, ez a kétféle mozgás határozza meg Budapest környékét mind e mai napig.
„A neheze még hátravan. Le kell győznünk tízmillió kicsi Sztálint, aki itt üldögél mindannyiunk fejében.”
(Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság első elnöke)
Ez az oly mértékadó mondat tárgyunk szempontjából is a legsúlyosabb örökséget jelzi: az értékidegen gondolkodást a városfejlesztésben, a parancsuralmi módszerekre való hajlamot és mindenekelőtt a hivatali széttagoltság elvét. „Minden kakas úr a maga szemétdombján” – hangzik a hivatali illetékességnek ez a definíciója.
1950-ben, amikor létrehozták a közigazgatásilag egységes Nagybudapestet, ez egy régóta várt és ez idő tájt igen népszerű döntés volt. Azt a reményt fűzték hozzá, hogy az előző fél évszázadban óriásira nőtt, ám meglehetősen elhanyagolt peremvárosok szerves fejlődésének komoly lendületet fog adni.
Negyven év után elmondhatjuk, hogy ez alig vált valóra. Ezek a külvárosok nem többek „alvónegyedeknél”, igazi városi élet hiányzik ezekből a városrészekből.
A mai állapotok javulása a problémaérzékeny és demokratikusan működő kerületi önkormányzatok megjelenésétől várható. Természetesen ezek működési feltételeit a tulajdoni és az államháztartási törvényben meg kell teremteni. A főváros közigazgatási szerepe megmaradhat, és információs-koordinációs feladatkörei is nagyon lényegesek. De a főváros alapjában véve csak törvényben rögzített kerületszövetség lehet, vagyis úgynevezett „általános érdekei” csak a kerületi részérdekek egyeztetése alapján rögzíthetők.
Budapest városépítésének történetében mind e mai napig a legfontosabb szerkezetjavító lépés a Nagykörút megépítése volt, ami a szűk történelmi Belvárosba beszorulóban lévő funkciók számára világvárosi tágasságot nyitott, és ezzel döntő alapfeltételt a városépítő konjunktúrának.
Folytatása ennek a koncepciónak azonban igazából nem lett. 1950-ben hozták létre a közigazgatásilag egységes Nagy-Budapestet. Azt a reményt fűzték hozzá, hogy az előző fél évszázadban óriásira nőtt, ám meglehetősen elhanyagolt peremvárosok fejlődésének komoly lendületet fog adni.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét