Tudom, az önkormányzati választások első fordulója után nem illik a régi rendszer tanácsi apparátusát szidni, a döglődő oroszlánt rugdosni. Hogy mégis ezt teszem, az csak a kilátástalanság, a bizonytalanság miatt van, mely abból adódik, hogy semmi jelét nem látom annak, mi változás várható.
De mi is történt 1990. szeptember 27-én a Tűzoltó u. 80-ban? A nap ugyanúgy indult, mint az elmúlt 8 hónap mindegyike.
Tudom, tisztelt Olvasó, ha csak meghallja azt a kérdést: KIÉ LESZ?, máris sötét ügyekre gondol. Ha a kérdés ráadásul egy volt MSZMP-ingatlan kapcsán merül fel, érdeklődése azonnal lanyhulni kezd, hiszen elege van már a panamák, aranymosási kísérletek sokaságából. Lehet még újat mondani, írni erről? Talán mégsem érdektelen megismerkednünk egy újabb privatizációs manőverrel. De mi is történt Szekszárdon?
1989 tavaszán a SZEM (Szociális és Egészségügyi Minisztérium) az országban elsők között Szekszárdon indította be a szociálismunkás-képzést a Mártírok útja 15–17.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét