Skip to main content

Nádasdy Ádám

Nádasdy Ádám:

„Mit tettél ártatlan szívemmel, gyalázatos kor, felelj meg” (Karinthy Frigyes)


Én úszom a boldogságban. Igaz, úszni nem mindig könnyű, és nem is mindig jó, a boldogság néha belelöttyen az ember szájába, és kénytelen nagy, keserű kortyokat nyelni belőle. De azért mégis a legcsodásabb közeg.

Karinthy csalódottságát nem tudom osztani, bár tudom, hogy az igazi értelmiségi sosem elégedett, és az igazi katolikusnak sosem tiszta a lelkiismerete. Talán az a baj, hogy Karinthynak ártatlan volt a szíve – nekem soha.


Ambrus Judit, Ferencz Győző, Nádasdy Ádám: Levelek Nádasdy Ádámhoz és Ferencz Győzőhöz

Nádasdy Ádám, Ferencz Győző és Ambrus Judit levélváltása

Nádasdy Ádám: Melyik percet jelölné ki?

Nádasdy Ádám: A kolostor

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon