Skip to main content

Nagy Boldizsár

Győrffy Katalin, Nagy Boldizsár: Iránytű nélkül

Merre tart a magyar kormány a szlovákokkal folytatott tárgyalásokon, s hogyan tájékozódhat az olvasó?


„Hogy a holnap biztatóbb lesz?
Igazolja majd reményünk?
Ahol ennyien hazudnak,
Ki hisz el ma itt akármit”
(Géher István: Anakreón napilappal 50)

A köz dolgait figyelő olvasó hónapok óta leesett állal bámul: nem érti, mi történik vele, körülötte, nem érti, mert nem értheti, miért arról és akkor tárgyal a magyar kormány a szlovák kormánnyal, amiről és amikor. Nem érti, mi köze az elfogadott és az elutasított ajánlatoknak a hágai ítélethez.






Nagy Boldizsár: A zuhanó kapurostély

Kinek van több joga a biztonsághoz?


Ahhoz, hogy megfelelőképp értékelhessük a menekültstátust kérelmezők számának ugrásszerű növekedését, figyelembe kell vennünk, hogy a fejlett európai országokba vezető szokásos bevándorlási utak lezárultak.

Nagy Boldizsár: Hallgat a felszín

A bősi vita közelmúltja és jövője

Nagy Boldizsár: Bős-breviárium

Áttekintés a jogvita állásáról

Nagy Boldizsár: Bős–Nagymaros kronológia

– logaritmikus skálán (minél távolabbi az esemény, annál nagyobb súly kell a bekerüléshez)

 

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon