Skip to main content

Neményi Mária

Neményi Mária: „Két külön világ”

Cigány anyák és a magyar egészségügy


1997 tavaszán empirikus kutatást folytattunk a fiatal terhes vagy kisgyermekes cigány nők és az ellátásukra szakosodott egészségügyi intézmények képviselőinek kapcsolatáról.

Neményi Mária: Miért mumus a feminizmus?


Kedves olvasó, egyetért-e a következő kijelentésekkel?

Neményi Mária: Társadalmi változások – egyéni sorsfordulók


Krízisekben, sorsfordulókban, egész generációk, társadalmi csoportok életfeltételeit átalakító, olykor felbolygató, új tapasztalatokat kínáló korunkban talán háttérbe szorulnak, a nyilvánosság reflektorfényétől távol kerülnek az egyéni élet ugyancsak meghatározó, döntő fordulatai. Sőt, talán az sem nyilvánvaló mindenki számára, hogy az egyes emberek magánéletének fordulópontjai összefüggenek a társadalom nagy válságaival, változásaival, azok nyomot hagynak az emberi élet intim szférájában is.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon