Skip to main content

Társadalmi változások – egyéni sorsfordulók

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Krízisekben, sorsfordulókban, egész generációk, társadalmi csoportok életfeltételeit átalakító, olykor felbolygató, új tapasztalatokat kínáló korunkban talán háttérbe szorulnak, a nyilvánosság reflektorfényétől távol kerülnek az egyéni élet ugyancsak meghatározó, döntő fordulatai. Sőt, talán az sem nyilvánvaló mindenki számára, hogy az egyes emberek magánéletének fordulópontjai összefüggenek a társadalom nagy válságaival, változásaival, azok nyomot hagynak az emberi élet intim szférájában is. Még a biológiai determinizmus erejével rendelkező, ösztönösnek tartott folyamatok – a gyermeknemzés, a magzat kihordása, a szülés  is a mindenkori társadalmi környezet, kulturális háttér foglyai. Az egyes ember legsajátabb döntése – az utód vállalása – az egész társadalom fennmaradásának záloga, a fajfenntartás megvalósítása. Az egyén individuális szabadsága, a saját életet befolyásoló döntésekhez való emberi jog hogyan felel meg a nemzeti sorskérdésként is megfogalmazható parancsnak? Hogyan lehet a modern kor célracionális döntéseit összhangba hozni az emberi nem biológiai küldetésével?

Az államszocializmus négy évtizede során egymást követő gazdasági és ideológiai változások, melyeket a mindenkori politikai hatalom aktuális szükségletei határoztak meg, elbizonytalanítottak a magyarországi, többnyire hagyományos mintákat követő családokat. Ez a család értékének folyamatos devalválódását eredményezte, és súlyos része lett az államszocialista társadalom általános értékválságának.

A kényszerűségekre a családok törvényszerűen elsőként a gyermekszám csökkentésével reagáltak. A hatvanas évektől kezdve a fogyasztói értékek beszüremkedése, a magánélet fölértékelődése s nem utolsósorban az öregekről való állami gondoskodás illúziója következtében a gyermekvállalás gazdaságilag és pszichológiailag a fiatalok nagy csoportjai számára szinte irracionálisnak tűnt. A nők kettős terhelése – munkavállalás és háztartás – is a gyermekvállalás ellen hatott. Mindezt megerősítette a liberális abortusztörvény és a születésszabályozás korszerű formáinak elterjedése. A népesedés ütemének csökkenése, majd a népesség fogyása felkeltette a nemzethalál vízióját, önzéssel vádolva a kor kihívásainak csak ily módon megfelelni tudó családokat, bűntudatot keltve a hagyományokkal szakítókkal.

A család intézményében történt változások adják a kulcsot a gyermek értékének megváltozásához. A szülővé válás, sokkal nagyobb mértékben, mint valaha, tudatos ráfordítás lett. A hagyományos funkcionális generációs kötődés ma sokkal inkább érzékeny és – éppen az előnyök és hátrányok mérlegelése miatt – ambivalens kötődést jelent a szülők és gyermekek között.

Az elmúlt évtizedek a társadalom széles rétegeiben a gondolkodásmódot is átható modernizációs változást eredményeztek, s ezt az 1989-es szabad választásokkal hatalomra, került kormány keresztény és nemzeti konzervativizmusa feltehetően képtelen lesz visszafordítani. A posztszocialista korszakban változatlan erővel fog folytatódni a tradicionalizmus és a modernizáció küzdelme, még akkor is, ha az államszocialista rendszer szükségképpen sokak szemében kompromittálta a modernizációs elemeket, ezért ideiglenesen megnövekedhet a konzervatív ideológiák hatóereje.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon