Hosszabb ideje figyelem nevesebb tábornokológiai és államtitkárológiai szakértőink közírói tevékenységét. Állításaik rendre válasz nélkül maradnak. Ez így helyes is lenne, ha a közvélekedő a hadseregre vonatkozó kérdések megítélésében legalább olyan járatos lenne, mint egyéb más tudományokban.
Most, hogy a Beszélőben folyó biztonságpolitikai vita a Kossuth-klubbeli személyes eszmecsere után lezárul, úgy tűnik, hogy a jövendő magyar biztonságpolitikával kapcsolatos elképzelések három jól elkülöníthető csoportja különböztethető meg.
Az első csoportra többé-kevésbé a pacifista nézetek voltak a jellemzők.
Miről döntenek Bécsben?
A NATO és a Varsói Szerződés között évek óta folyó tárgyalások célja a két szövetségi rendszer erőviszonyainak tisztázása, az erőegyensúly kialakítása. A NATO-országokat a VSZ hagyományos szárazföldi erejének túlsúlya nyomasztotta, a Varsói Szerződést a NATO nukleáris fölénye. Amíg a NATO nem ért el tényleges eredményeket a hagyományos fegyverzet csökkentése terén, addig nem engedhetett nukleáris fölényéből, és megfordítva: nukleáris megegyezés híján a VSZ sem egyezhetett bele hagyományos fegyverzete csökkentésébe.
Hogyan (ne lépjünk) ki a Varsói Szerződésből?
1. § A forradalmi kormány jogszerűen… járt el, amikor 1956. november 1-jén felmondta a Varsói Szerződést…
2. § Az Országgyűlés felkéri a Magyar Köztársaság kormányát, hogy a fentiek alapján kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződésben részes államok kormányaival a jog szerinti helyzet visszaállításáról…
3.
A liberális eszmék híveinek ellenszenve a diktatórikus rendben működő szervezetek – a hadsereg, a rendőrség iránt – megérthető. Kormányra kerülve, vagy a kormányzati felelősség közelében, azonban ők sem kerülhetik el, hogy tudomásul ne vegyék: az állampolgárok autonómiájáért nemcsak az azt korlátozni akaró belső erőkkel kell megküzdeni, de a külső erők fenyegetésével is.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 36 hét
9 év 9 hét
9 év 13 hét
9 év 13 hét
9 év 14 hét
9 év 14 hét
9 év 14 hét
9 év 17 hét
9 év 17 hét
9 év 17 hét