Skip to main content

Pikó András

Pikó András: „Piroska legalább megkérdezte”

Kovács Zoltánnal és Magyar Bálinttal Pikó András beszélgetett


Mai vendégeink: Kovács Zoltán újságíró, az Élet és Irodalom főszerkesztője és Magyar Bálint, a Magyar Hírlap külsőse, a Népszabadság törzspublicistája, mondhatni, főállásban közíró, másodállásban parlamenti képviselő. Vagy nevezzelek egyenesen szabadidős politikusnak?

Magyar Bálint: Lehet, hogy meglepő, ha egy politikus nem analfabéta, mi több, nemcsak olvasni, hanem írni is tud, én nem tartom olyan rendkívülinek ezt a helyzetet, szereptévesztésnek meg semmiképpen sem.


Pikó András: „A politika sem háború”

Bence Györggyel és Kőszeg Ferenccel Pikó András beszélget a Fidesz demokráciafelfogásáról


A Fidesz sajátos demokráciafelfogása a témánk. Ezzel kapcsolatban legtöbbször az az immáron közhellyé koptatott kijelentés hangzik el, hogy a Fidesz demokráciafelfogása nem harmonizál a konszenzusos demokráciával. Mondják ezt értékítéletként is, leírásként is. Mielőtt két vendégünk, Bence György és Kőszeg Ferenc kifejtené erről a véleményét, arra kérem őket, határozzák meg saját szerepüket és helyzetüket a mai politikai életben. Kőszeg Ferenc a Helsinki Bizottság elnöke, de valamikor politizált. Milyen is a viszonya a politikához?

Pikó András: A magyar demokrácia állapota

Kende Péterrel és Kónya Imrével Pikó András beszélget


Vajon Kende Péter és Kónya Imre ismerik-e egymást? Volt-e bármilyen kapcsolatuk az elmúlt tíz-tizenkét évben?

Kende Péter: Hírből, látásból, alkalmi találkozásokból ismertük egymást. Nem tartoztunk egy politikai mozgalomhoz, a szakmánk is más, de tudtunk egymásról.

Kónya Imre: Tudtam Kende Péterről. A nyolcvanas években hallgattam politikai elemzéseit a Szabad Európa Rádióban, ami élmény volt nekem, mint sokaknak.

Egyikük közíró, aki azzal politizál, hogy ír, a másikuk pedig a gyakorlatban próbálja ki azt, amiről a másik ír.






Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon