Pikó András

Pikó András: „Piroska legalább megkérdezte”

Kovács Zoltánnal és Magyar Bálinttal Pikó András beszélgetett


Mai vendégeink: Kovács Zoltán újságíró, az Élet és Irodalom főszerkesztője és Magyar Bálint, a Magyar Hírlap külsőse, a Népszabadság törzspublicistája, mondhatni, főállásban közíró, másodállásban parlamenti képviselő. Vagy nevezzelek egyenesen szabadidős politikusnak?

Magyar Bálint: Lehet, hogy meglepő, ha egy politikus nem analfabéta, mi több, nemcsak olvasni, hanem írni is tud, én nem tartom olyan rendkívülinek ezt a helyzetet, szereptévesztésnek meg semmiképpen sem.


Pikó András: „A politika sem háború”

Bence Györggyel és Kőszeg Ferenccel Pikó András beszélget a Fidesz demokráciafelfogásáról


A Fidesz sajátos demokráciafelfogása a témánk. Ezzel kapcsolatban legtöbbször az az immáron közhellyé koptatott kijelentés hangzik el, hogy a Fidesz demokráciafelfogása nem harmonizál a konszenzusos demokráciával. Mondják ezt értékítéletként is, leírásként is. Mielőtt két vendégünk, Bence György és Kőszeg Ferenc kifejtené erről a véleményét, arra kérem őket, határozzák meg saját szerepüket és helyzetüket a mai politikai életben. Kőszeg Ferenc a Helsinki Bizottság elnöke, de valamikor politizált. Milyen is a viszonya a politikához?

Pikó András: A magyar demokrácia állapota

Kende Péterrel és Kónya Imrével Pikó András beszélget


Vajon Kende Péter és Kónya Imre ismerik-e egymást? Volt-e bármilyen kapcsolatuk az elmúlt tíz-tizenkét évben?

Kende Péter: Hírből, látásból, alkalmi találkozásokból ismertük egymást. Nem tartoztunk egy politikai mozgalomhoz, a szakmánk is más, de tudtunk egymásról.

Kónya Imre: Tudtam Kende Péterről. A nyolcvanas években hallgattam politikai elemzéseit a Szabad Európa Rádióban, ami élmény volt nekem, mint sokaknak.

Egyikük közíró, aki azzal politizál, hogy ír, a másikuk pedig a gyakorlatban próbálja ki azt, amiről a másik ír.