Skip to main content

(révész)

(révész): A kisebbségi káposzta


Tabajdi Csabáról, a kisebbségi ügyekkel megbízott államtitkárról, az MSZP összeroskadt „népi szárnyának” állva maradt oszlopáról vannak bizonyos rossz emlékeink. Ő sorolta 1990-ben a televízió nyilvánossága előtt a kisebbségi magyarok sérelmeiről legrégebben, legtöbbet és legnyíltabban beszélő demokratikus ellenzéket azok közé, akik – az MDF-fel és az MSZP „népi szárnyával” ellentétben – erkölcsi és történelmi fedezet nélkül, pusztán szavazatvadászat céljából emlegetik a határon túli magyarságot.

(gábor–zolnay), (révész), (zádori): Második menet


Szabó Miklós
„Ahogy ez hazánkban általában szokás”



Bár az SZDSZ vezetői az eredmények ismeretében visszafogottan nyilatkoztak, egyértelműnek tűnik, nem lesz koalíció az MSZP-vel.


Én ezt egyáltalán nem látom ennyire egyértelműnek. Ha az SZDSZ koalícióra lép, tehermentesíti a parlamentet. Ha ellenzékben marad, egy egymással marakodó, könnyen megosztható, heterogén oppozíció tagja lesz. A maga 70 képviselőjével – ami nem kevés – érdemlegesen már nem változtat a parlamenti viszonyokon.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon