(gábor–zolnay), (révész), (zádori)

Nyomtatóbarát változat

Szabó Miklós
„Ahogy ez hazánkban általában szokás”




Bár az SZDSZ vezetői az eredmények ismeretében visszafogottan nyilatkoztak, egyértelműnek tűnik, nem lesz koalíció az MSZP-vel.


Én ezt egyáltalán nem látom ennyire egyértelműnek. Ha az SZDSZ koalícióra lép, tehermentesíti a parlamentet. Ha ellenzékben marad, egy egymással marakodó, könnyen megosztható, heterogén oppozíció tagja lesz. A maga 70 képviselőjével – ami nem kevés – érdemlegesen már nem változtat a parlamenti viszonyokon. A kormányon belül valamivel jobb helyzetben lehetne.

Volt már rá példa, hogy egy abszolút többséget élvező párt ajánlatát a felkért kisebb elutasította…


Persze, ez nem kötelező. Tekintetbe kell azonban vennünk, hogy amennyire gyenge a most kialakult ellenzék – bármennyire torz ez a gondolkodás –, a szocialisták igazi ellensúlya csak a kormányon belül képzelhető el. Ha olyan ajánlatot tesznek, amiben csak kulisszaszerepünk lesz, mi adjuk az ország-világ felé a garanciát, hogy nem lesz restauráció, akkor nemet kell mondani. Most az MSZP-nek szüksége van ránk. Viszont az összes többi lehetséges ellenzéki partnerünk egyetlen vágya, hogy mi ne létezzünk.

Nem bizonyítja-e a második forduló eredménye, hogy a választók egypárti MSZP-kormányt akarnak? Hiszen az első forduló után nyilvánvalóvá vált, aki koalíciót szeretne, az az SZDSZ-re szavaz.

Kétségtelenül az MSZP-t felhatalmazták, hogy egyedül kormányozzon. Az egypárti kormányzás egyébként is a demokrácia normálisabb, szabályosabb kormányzási formája, mint a koalíciós. Ezzel nincs gond. De ez a második forduló is dacszavazás volt, a választó garanciát akart, hogy az MDF-kormánytól végképp megszabadul. Ilyen értelemben nem a koalícióról szavazott.

Mi a garanciája annak, hogy négy év múlva nem a kormányra jutott SZDSZ „viszi el a balhét”?


Nincs ilyen garancia. Az MSZP-vel való kormányzás is előidézheti a megsemmisülést. De én a kettőt mérlegelve a nagyobb veszélynek az ellenzéki helyzetet találom.

Ezek szerint az SZDSZ-nek a kisebbik rosszat kell választania?

Ahogy ez hazánkban általában szokás.

(zádori)


Lezsák Sándor
Muki ára


Ön minek tulajdonítja azt a tényt, hogy a parlamenten kívül maradt pártok közül a MIÉP, a parlamenti pártok közül az MDF, a „vidék pártja” kapta a szavazatait legnagyobb arányban Budapesten?

A MIÉP esetében ennek az egyik oka vélhetően az, hogy a fővárosi kerületi MDF-szervezetekben a MIÉP-nek erősebb volt a jelenléte, másrészt itt jobban tudott kapcsolatokat teremteni más, hasonló gondolkodású politikai erőkkel vagy erőtöredékekkel. Azonkívül más a szervezettsége itt, mint a sok kis településből álló körzetekben. Meg lehet nézni, hogy más városokban is jobban szerepelt a MIÉP, mint a kisebb falvakkal telített körzetekben. Engem is meglepett, hogy például azon a kisfalvas területen, ahol az egyik pártalapító parlamenti képviselő, Tóth Kurucz János él, nem is tudtak egyéni jelöltet indítani. Tehát a magyarázat egyebek mellett nyilván a szervezettségben van. És az MDF esetében is. A budai kerületek igen jól szervezett MDF-környezetet hoztak létre, és ennek látjuk az eredményét. Ugyanakkor nagyon sok mindent én sem tudok egyelőre megmagyarázni. Azt sem, hogy miért éppen Bács-Kiskun megyében volt most az MDF elfogadottsága a legerősebb, pedig elég jól ismervén a saját megyémet, más megyéket szervezettebbnek láttam.

Az elkövetkező hetekben kell elemezni, hogy miért veszítettünk a vidéki Magyarországon. Lehet, hogy a kárpótlás az oka, amitől mindenki többet várt. Elmondok magának egy történetet. Lakitelken az első forduló után egy-két nappal megállít egy tanyasi asszony, és azt mondja, a szocialistákra szavaztam, mert csalódtam magukban. Végigfutott bennem, hogy hát ez az asszony visszakapta a saját földjét, kapott a férje után, a kárpótlásnak ez a része Lakiteleken viszonylag gyorsan történt, viszonylag jó körülmények között. Kérdezem az asszonyt, hogy hát miért. Mondja: a Muki lovat nem kaptam vissza. Voltam többször az önkormányzati hivatalban, s maguk azt ígérték nekem, hogy a Muki ló árát is ki fogják fizetni. Ott álltam, és néztem, és úgy éreztem magam, mint az apa, aki gürcöl, és belegebed a munkába, és számon kérik rajta, amit már képtelen előteremtem.

Az MDF vezetői és kiváltképp a miniszterelnök úr nagyon sokszor emlegették, hogy a kétharmados törvények akadályozzák a demokrácia építését, szemben állnak a parlamentarizmus többségi elvével, az alkotmány kivételével meg kellene ezeket szüntetni. Ehhez képest az MDF a két forduló között mégis arról beszélt a legtöbbet, hogy milyen veszélyekkel jár, ha a kormányzásra készülő pártok elérik a kétharmadot. Ezek szerint az MDF ellenzékben mégis ezzel a többségi elvvel szembenálló eszközzel kívánt élni.


Egészen más lett volna a dolog, ha a ’90 óta kormányzó koalíció kapta volna meg a kétharmadot, azt a lehetőséget például, hogy módosítsa az Alkotmánybíróság hatáskörét. Az elmúlt négy esztendőben, a rendszerváltoztatás esztendeiben lett volna igazán szükség erre. A kétharmados törvények, illetve a kétharmados többség hiánya lelassított egy folyamatot. Az Alkotmánybíróság lelassította a rendszerváltoztatás folyamatát. Most, a rendszerváltoztató folyamat háromnegyed részén túl, s főleg úgy, hogy az a párt jön vissza, amely 1990-ben az előző rendszert meghatározó párt örököseként veszített, volt és van egy aggodalom bennünk. Még ha a pártot felelős politikusok vezetik is, mögöttük a háttérben a hajdújánosok, a falvakban, kisvárosokban, itt-ott visszatérő, esetleg revansvágytól fűtött kiskirályok esetleg az országot fenyegető rendszert hozhatnak létre.

Most tehát az MDF nem támogatná a kétharmados törvények leépítését?

Ebbe az MDF-nek sok beleszólása nem lesz.

De véleménye bizonyára lesz.


Bizonyára lesz, de ne vágjunk a dolgok elébe, várjuk meg a fejleményeket.

(révész)

Pécsi Ildikó
Hajrá Fradi!


Miként értékeli Pécsi Ildikó azt a tényt, hogy egy profi színésznő legyőzött egy profi politikust a politika színpadán?


Én ennek lényegét abban látom, hogy ha az ember harminc éven keresztül megpróbál kiszolgálni egy országban szeretettel, tisztelettel és tisztességesen embereket, azok adott esetben honorálják. Valószínűleg az én harminc évem kicsit többet nyomott a latban, mint az Ivánnak a négy éve, amióta ő igazából politizál. Huszonhat év fórom van, ez lehetett az oka.

Ez a fór elegendő lesz a parlamenti munkában is?

Ott nekem keményen meg kell tanulnom egy csomó dolgot, amit még nem tudok. Meg fogom próbálni megtanulni, és meg fogok próbálni megfelelni az elvárásoknak. Én ugyanis ezt komolyan gondolom…

Választókörzetén kívül a színésztársadalmat is képviselni fogja?

Természetesen igen, természetesen nagyon. Az a vád már többször is érte a szocialista pártot, hogy szakszervezeti embereket épít be a soraiba. Erre én csak azt mondhatom, hogy nekem mindig az volt az álmom, hogy olyan színházban dolgozzak – és csak abban hiszek, mert csak azok a jók, s ez az egész országra is analóg lehet –, ahol az igazgatónak s az utolsó jegyszedő néninek is, az első színésznek és az utolsó színésznek is azonos az érdeke. S ha ez azonos, mégpedig itt az ország embereinek a kiszolgálása, ott a közönség kiszolgálása, s ezt létre tudjuk hozni, akkor biztosan jól dolgoztunk. Gondolom, hogy ez nagyon nehéz lesz. Rengeteget tanultam az elmúlt fél évben, s az a fajta kapcsolatteremtő képesség, amit a szakmámban megtanultam, az hasznomra vált, s remélem, hasznomra lesz az elkövetkezendőkben is. És még annyit hozzá kell tennem, hogy nekem nagy mázlim van a családommal. Komolyan kampányolt velem a férjem, és ez szintén nem mindegy. Azt mondták nekem vigaszképpen, hogy ha nem győzök, akkor legközelebb a Lajost indítjuk. Őt a Fradi-tábor biztos beválasztja, a B-közép rá fog szavazni.

(gábor–zolnay)

Gellért Kis Gábor 
Ez egy elegáns kormány lesz

 
Melyek lesznek a szocialista kormány legfontosabb feladatai az elvadult médiahelyzet rendezésére?


Van néhány azonnali feladat, az új kormánynak napokon belül végre kell hajtania a két intézmény vezetőjének cseréjét. Reményeink szerint visszatérnek olyan műsortípusok, amelyek az elmúlt években kivesztek, például a politikai viták. Hatálytalanítani kell a rossz emlékű 1974-es kormányrendelet azon pontjait, amelyek lehetővé tették a közvetlen kormányzati beavatkozást. A médiatörvény elfogadása előtt a jogszabály egészét nem lehet hatályon kívül helyezni, mert képtelen helyzet állna elő. Ezt követően azonnal meg kell kezdeni a médiatörvény előkészítését, amely szerintem kevéssé fog hasonlítani a korábbi tervezetekre, hiszen más a helyzet. Függetlenül attól, hogy lesz-e koalíció, együtt lehet működni a szabad demokratákkal ebben a kérdésben, ami biztosíthatja a szükséges kétharmados többséget.

Mikorra várható a médiatörvény megszületése?

Szerintem októberre el lehet fogadni a közszolgálati médiumokról szóló törvényt. Személyes véleményem szerint szerencsés lenne, ha még a törvény megszületése előtt kialakulhatna a médiapiac. A kereskedelmi műsorszórókra vonatkozó csomagot ki kellene venni a médiakosárból, és ezt a jogszabályt még a nyár folyamán el kellene fogadni. A szükséges törvények megalkotását követően a politikai szféra kompetenciája a közszolgálati adók finanszírozására szűkül.

Nem lehet elkerülni komoly személyi következményekkel járó döntéseket. Tudva azt, hogy a közvéleményt egyre inkább irritálja a médiaháború, nem fogja ez revans látszatát kelteni?

A személyi döntéseket nem a kormánynak kell meghoznia. Reményeink szerint az új vezetők mind a pártok, mind a szakma bizalmát élvezik majd. Fontos szempont, hogy a vezetők ne azok közül kerüljenek ki, akiket az elmúlt évben megsértettek. Az elbocsátottak visszavétele jogilag egyszerű, egy felmondás a felmondási idő alatt bármikor jogkövetkezmény nélkül visszavonható. Ha tehát a következő vezető úgy gondolja, hogy tiszta helyzettel kíván indítani, akkor ezt megteheti. Ami pedig a másik oldat illeti, remélem, hogy az „irtásban” részt vett újságíróknak nem lesz az a sorsa, mint amit ők követtek el másokkal. Ellenkező esetben a médiaháború folytatódik.

Elképzelhető, hogy az új kormány kormánybiztosokat nevez ki a rádió és a tévé élére?

Ez semmiképpen nem lenne célszerű. Ráadásul kormánybiztosokat csak az ominózus 1974-es kormányrendelet alapján lehetne kinevezni, ami nem lenne éppenséggel elegáns lépés. Jogszerűen kell eljárni, tehát a jelen helyzetben a kinevezési törvényt kell alkalmazni. A Magyar Szocialista Párt szerint nem szabad kitakarítani a tévét és a rádiót. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek az intézmények az idők végezetéig jelenlegi formájukban fognak működni.

A nagyarányú szocialista győzelem radikálisan átrendezte a parlamenti erőviszonyokat. Egyes vélekedések szerint máról holnapra anakronisztikussá válhatnak az elmúlt ciklus politikai csatározásának középpontjában álló kérdések, így a médiaháború és az úgynevezett kulturkampf is.


Meg kell különböztetni a pluralizmust az úgynevezett kulturkampftól. A konzervatív oldalnak helyet kell kapnia mind a nyomtatott, mind az elektronikus sajtóban. Azt viszont nagyon nem szeretnénk, ha a kultúrkampfnak nevezett konfliktus folytatódna, mert tartalmában és stílusában teljesen idegen a magyar társadalom valós modernizációs törekvéseitől. Úgy készülünk, hogy ez egy elegáns és nagyvonalú kormány lesz. Az ország helyzete belátható időn belül nem fog javulni, magunk alatt vágnánk tehát a fát, ha fölöslegesen frontot nyitnánk. Bízom, abban, hogy a médiatörvény és a médiapiac véget vet ennek az őrültségnek, amit médiaháborúnak neveztek.

A megbékélés azt jelenti, hogy a következő években ismét csak Pálfy G. híradóját nézhetjük este fél nyolckor?

Nem egészen erre gondoltam, ennek a szakmának azért vannak bizonyos szabályai A hírműsorok nem közvetíthetnek elfogult műsorvezetői, vagy szerkesztői véleményt.

A szocialisták szerint a közszolgálati csatornák mekkora hányadát célszerű privatizálni? Hack Péter például utalt a Petőfi adó lehetséges eladására.

Ebben a kérdésben csak személyes véleményt tudok mondani. A közszolgálati média finanszírozásának alapvetően két módja van, a költségvetési támogatás, illetve az intézmények vagyonhoz juttatása. Mindenekelőtt tehát az ország, a költségvetés anyagi lehetőségei határozzák meg, hogy hány közszolgálati rádió- és tévécsatornát tudunk eltartani. Úgy vélem azonban, hogy minden lépést egyeztetni kell a szakmával.

(gábor–zolnay)

• Belföld