Skip to main content

Rózsa Péter

Rózsa Péter: A parlamenti ratifikáció csalóka üzenete

Az uniós alkotmány megerősítéséről


Október 29-én Rómában a 25 tagállam állam-, illetve kormányfője aláírta az Európai Unió alkotmányos szerződését. Az eseménnyel kapcsolatban megnyilatkozó hazai politikusok és politikai kommentátorok többnyire szuperlatívuszokban méltatják az aktus jelentőségét, s némileg mellékesen teszik csak hozzá, hogy a dokumentum sorsa bizonytalan: az európai alkotmányt a tagállamoknak egyhangúlag kell elfogadniuk, életbe lépését tehát akár egyetlen ország elutasítása is megakadályozhatja.

Rózsa Péter: Parlamenti létszámtan


A kormányváltást követő parlamenti hidegháborúban alig-alig van olyan kérdés, amiben a kormányzó és ellenzéki pártok között megvan a minimális egyetértés ahhoz, hogy a megegyezés reményében folytathassanak tárgyalásokat egymással. Úgy tűnik, hogy ezek legfontosabbika a hatályos választójog reformja. A tárgyalások folytatásának alapja, a vélemények „legkisebb közös többszöröse” – túl a reform szükségességének úgy általában való hangoztatásán – az, hogy mindegyik párt deklarálta elkötelezettségét a parlament létszámának csökkentése mellett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon