Skip to main content

Sarlós Katalin

Mezei György, Sarlós Katalin: Nyomorszintek

Felmérés a hajléktalanokról


A XX. századi magyar újrapolgárosodásban a hajléktalanok a marginalizálódást, a lecsúszást, a kudarcot testesítik meg, néha mint társadalmon kívüliek a szabadság, a kötöttségektől mentes élet olykor irigyelt szimbólumai. 1989–90 óta készült tanulmányokból, sőt korábbi publikációkból is tudjuk, hogy az utcára került emberek nem a polgárosodás, a rendszerváltás áldozatai. Végig megvoltak a Kádár-korszakban, csak a 80-as évek végén hirtelen láthatóvá váltak a velük szembeni represszió csökkenésével.

Mezei György, Sarlós Katalin: A szegénység iskolája


Szeles-esős novemberi nap. A családsegítő központ fogadóhelyisége tele szegényekkel, akik már az őszi lakásrezsit sem tudták kifizetni. Sokan közülük az idén még nem fűtöttek be. Ismerve anyagi helyzetüket, 10 mázsa fára sem nagyon telik. A szociális munkások tehetetlenek, csak a szegénybarát télben bíznak. De már érkezik is a segítség egy tévéstáb képében. A riporter az elszegényedőket szeretné megtanítani a szegények túlélési praktikáira.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon