Skip to main content

Sas Tamás

Sas Tamás: Bonbonnière, avagy az akarás diadala

Színházi nemzet


Sötét éjszaka. Néhány sietős, csepeli otthonába tartó ember, üres HÉV-szerelvény kattog, szikrát hány az áramszedő. Tehervonat reménytelenül hosszú kocsisora a hídon. Kopár telkek, a Duna néma, fénytelen sávja valahol hátul, csak a szaga jön idáig. 8 óra. Magyarország, Budapest. Rémálmok álmodói.

Lehet-e asztalon várost tervezni, kijelölni egy placcot: ez lészen az új kultúra új központja. Lehet! Lehet-e eltekinteni attól, ami megtörtént, mondjuk az építészetben? Lehet! Lehet-e Sydney után színházat építeni, csak úgy. Lehet!


Sas Tamás: Altamira, vagy amit akartok

Hajszás napok – Kampány meg ami utána van


’89-ben még nem, de ’90-ben már bizonyosan. Ha az utcán járkáltál, ettől érezhetted először, hogy itt valami megváltozott. Hogy rövidest itt a Kánaán, de tényleg. Nem vacak B1-es, mint a Tovarisi konyec, vagy mint jóval azelőtt, Enikő háttal, farmerben, meztelen felsőtesttel, Fabulon. Egy aluljáróban láttam rajta ráfirkát: Fordulj má meg bameg. Félős, de lendületes filctollmegjegyzés. Ezt még értettük. Majd lassan, mint a rozsdafolt, elkezdett terjedni. Utak mentén, házfalakon, trolimegállóban, M7-es. Kezdetben jólesett, megvallom.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon