Skip to main content

Schöpflin György

Schöpflin György: Darázsfészek Európa közepén


A legfőbb nehézség az, hogy a status quo egyszerű befagyasztása, pontosan körvonalazott célok nélkül nem vezethet eredményre. Az EK közvetítői kénytelenek elismerni, hogy sem a vég nélküli vitáknak nincs semmi haszna, sem annak, ha a szokásos módon egy asztal köré ültetik és arra biztatják a szemben álló feleket, hogy kölcsönös engedményeket téve intézzék el nézeteltéréseiket.

Schöpflin György: Eufóriából másnaposságba


A kommunizmus megbukott, a demokrácia alapjai megteremtődtek, s Közép- és Kelet-Európa országai elindulhattak a maguk választotta úton – summázzák olykor megejtő egyszerűséggel a térség tavalyi eseményeit. Aztán az év közepe felé az idillt elhomályosította a posztkommunista rendszer kemény valósága.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon