Skip to main content

Solymosi Bálint

Solymosi Bálint: Ítéletidő bolondok napján

(áprilisi járat)


Az nem úgy van, mondjuk, ha elhaladsz
az elmúlt és az eljövendő lakótelepének
„ezt és ezt gondoltam magamban” házai közt,
s egy panellakás libidóval telt csöndjét kihallva
az ablak húgyfényű függönyén át
(mintha lennél egyszerre csak e csönd függvénye),
hogy nem nézel hunyorogva vissza, és nem
jutnak eszedbe az üres üvegek, a koszos tányérok,
az unott, bűzös hálóingek, a szétmosott fehérneműk,
vagy a túlsprézett, emberöltőnyi köntösök,
az örökké elmaradó vígságnak „idilli” nyomai, hogy
mindez egy városnyi vagy országnyi felfordulás úg











Solymosi Bálint: „Ötven forint sok egy csókért”

– Krassó György pere 1970-ben –
Dokumentum


„T. Bíróság! Ebben az ügyben már sok tárgyalás volt. Ebben az ügyben már született egy felmentő ítélet. A Fővárosi Bíróság azonban nem találta az ítélet indoklását kielégítőnek, aggályai merültek föl Bokor Lajos tanúvallomásának szavahihetőségét illetően – s hogy nem vált világossá, Gál Mihály rendőr tizedes lámpája s sapkája miként került a földre, s végül is, hogy ki kit ütött meg. A másodfokú bíróság talán alkalmazhatta volna a BE 255.

Solymosi Bálint: Anna, az együttműködő

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon