Skip to main content

„Ötven forint sok egy csókért”

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
– Krassó György pere 1970-ben –
Dokumentum


„T. Bíróság! Ebben az ügyben már sok tárgyalás volt. Ebben az ügyben már született egy felmentő ítélet. A Fővárosi Bíróság azonban nem találta az ítélet indoklását kielégítőnek, aggályai merültek föl Bokor Lajos tanúvallomásának szavahihetőségét illetően – s hogy nem vált világossá, Gál Mihály rendőr tizedes lámpája s sapkája miként került a földre, s végül is, hogy ki kit ütött meg. A másodfokú bíróság talán alkalmazhatta volna a BE 255. §-át, és az iratok tartalma alapján a hiányosnak tekintett tényállást kiegészíthette volna; hanem köszönettel tartozom azért, hogy ezt nem tette, mert a szocialista törvényesség teljes betartása érdekében és a tárgyi igazság minden részletre kiterjedő felderítése érdekében új eljárásra utasította a Központi Kerületi Bíróságot. Így azután a minden részletre kiterjedő és többszörösen megismételt tanúvallomások, valamint a régi s az újabb tárgyi bizonyítékok ismeretében a t. büntetőtanácsnak valóban módjában áll a tényállás teljes felderítése és annak az ítéletben való kifejtése.”[1]

PESTI KÖZPONTI KERÜLETI BÍRÓSÁG
17.B. 22 562/1969/10.

A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Pesti Központi Kerületi Bíróság Budapesten az 1969. évi nov. hó 5., dec. hó 9., az 1970. évi jan. hó 15., febr. hó 23. és a márc. hó 25. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet.

Krassó György vádlottat (…) az ellene 1 rendbeli hivatalos személy megsértése és az 1 rendbeli hivatalos személy elleni erőszak miatt emelt vád alól a bíróság felmenti, mert nem nyert bebizonyítást, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűntetteket elkövette.

INDOKOLÁS

A tárgyalás adatai alapján a bíróság a következő tényállást állapította meg.

Krassó György a Közgazdasági Egyetem hét félévét végezte el. A Budapesti Fővárosi Bíróság 1957. jún. 19-én kelt B. VII. 1768/1957/17. számú, illetve a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1957. szept. 25-én kelt Nbf. III. 5160/1957/29. sz. ítéletével a népi demokratikus társadalmi rend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny résztvétel miatt tíz évi szabadságvesztésre és öt év időtartamra egyes jogoktól való eltiltásra ítélte. Krassó György szabadulása óta a Zománcipari Művek LAMPART gyáregységénél dolgozik, műszaki fordító és újítási előadó.

Krassó György 1968. jún. 9-én délután fél négy tájt barátja feleségét, Szeiffert Frigyesnét a Nyugati pályaudvarra kísérte ki. A Margit híd felől közlekedő 6-os villamos első kocsijáról a Rudas László utcai megállóban szálltak le, és a kijelölt gyalogátkelőhelyen indultak el. Áthaladásukkor a lámpa tilos jelzést nem mutatott. Szeiffertné kérésére Krassó György előresietett vonatjegyet váltani. Krassó György letért az átkelőhelyről, s attól mintegy tíz méternyire ért a járdára. E cselekmény miatt a közelben tartózkodó Gál József rendőr törzsőrmester hozzálépve közölte, hogy szabálysértés miatt megbírságolja. A szabálysértés elkövetését vitatta Krassó György, és az intézkedő rendőrt arra kérte, hogy engedje útjára, a pár perc múlva induló vonatra váltana jegyet. Gál József r. törzsőrmester az intézkedés jogosságát megkérdőjelező észrevételek miatt ingerültté vált. Az időközben szabályosan odaérkező Szeiffert Frigyesnétől megkérdezte, hogy együtt van-e Krasó Györggyel, majd az igenlő válasz után kijelentette, hogy mindkettőjüket 10-10 forintra bírságolja. Ezt megfizetni vonakodott Krassó György, és mivel Szeiffertné bírságolását is igazságtalannak találta, nézeteltérésüket ez a körülmény csak fokozta. Krassó György végül hajlandó lett volna a bírság kifizetésére, de Gál József nem fogadta el azzal a megjegyzéssel, hogy „többe fog az kerülni”.[2]

A vádlott a jogtalannak vélt intézkedés és a rendőr magatartása miatt panasszal kívánt élni, ezt a szándékát közölte Gál Józseffel, majd személyi adatait kérte. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a vádlott a 20 Ft-ot szándékosan dobta volna a rendőr lába elé, vagy, a vádiratban megjelölt, olyan kifejezést használt volna vele szemben, mely alkalmas a hivatalos személy becsületének csorbítására.

Krassó György 1968. júl. 10-én éjszaka tizenkét óra után feleségét a Nyugati pályaudvarra kísérte ki. A vonat indulása után, a már mozgásban lévő szerelvényről ugrott le. Szabálysértését észlelte a III. és IV. vágány között húzódó járdaszigeten álló Gál Mihály rendőr tizedes. Mikor a vádlott odaérkezett, köszöntötte, és elkérte személyi igazolványát, egyben közölte vele, hogy szabálysértés miatt 50 forintra bírságolja. A vádlott azt mondta, hogy Pilisen lakó feleségét kísérte ki a vonathoz. A személyi adatok egyeztetésénél Gál Mihály erre megjegyezte, hogy Krassó György felesége nem Pilisen, hanem Albertiben lakik, mire a vádlott azt válaszolta, hogy az a születési helye feleségének. A bírság összegét csökkenteni szerette volna, ezért megpróbált tréfálkozni a rendőrrel, aki fenyegető hangnemben (a vádlottat tegezve) rendreutasította. A hangnemet Krassó György nyomban visszautasította, Gál Mihály ezután arcul ütötte. Az intézkedés kezdetétől az ütés elcsattanásáig mintegy öt perc telt el. Krassó György az ütés után védekezően felemelte a kezét, melyet Gál Mihály elkapott; a rendőr másik kezével a gumibotja után nyúlt, ezzel a mozdulattal az övére erősített zseblámpáját leverte.[3] Sapkája már azt megelőzően saját kezének lendületétől került a földre. Krassó György karjának megfogása után néhány lépést hátrált, a rendőr tizedes pedig követte s a másik karját is megfogta. (…)

Az ütés elcsattanása és a MÁV dolgozók helyszínre érkezése között igen rövid idő telt el. Babicz Mihályt és Hörömpő Gergelyt néhány másodperc múlva Zajos János is követte, majd ő is részt vett Krassó György földre szorításában. Később kezét hátracsavarva a Nyugati pályaudvar rendőrőrsére vitték, közben Gál Mihály gumibotjával a hátára ütött. Az ütés és a MÁV alkalmazottak eljárása fölötti felháborodásában Krassó György azt a vád tárgyává egyébként nem tett kijelentést tette, hogy „nem csendőrvilágban élünk, ilyet népi demokráciában nem lehet tenni”.

Több órán keresztül a rendőrőrsön tartották Krassó Györgyöt, és annak ellenére sem kísérték orvoshoz, hogy sérüléseket szenvedett; részben a rendőr, részben a MÁV dolgozók magatartása következtében az orrcsont betörését, a hát zúzódását és véraláfutásokat, a jobb bordaív zúzódását és véraláfutásokat, és a bal boka horzsolt sebét szenvedte el. A sérülések gyógyideje nyolc napon belüli.[4]

Nem volt bizonyítható, hogy Krassó György a rendőrt megtámadta, vagy vele szemben fenyegetően lépett volna fel. Bizonyított tevékenysége nem terjedt túl a passzív ellenállás körén. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy Gál Mihály rendőr tizedessel szemben a vád tárgyává tett „bírságolod a kurva anyád, te szemét” becsületre sérelmes kifejezést használta volna. (…)

A vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését és bűnösségét. Az új eljárás során ismét egymásnak ellentmondó bizonyítékok merültek fel. (…)

Bokor Lajos tanú nem úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik a történtekre, hanem hogy határozottan emlékszik. A következőket mondta a pénz földre esésével kapcsolatban: „a pénz leesett a földre, a vádlott a rendőr felé dobta…” (6. sz. jegyzőkönyv 6. old.); ugyanezen a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy „hogyan esett le a pénz, arra nem emlékszem” (uo., utolsó bekezdés). Később azt mondotta, hogy „a vádlott is és a rendőr is egyszerre hajolt le a pénzért”. Az egyszerre történő lehajolás egyébként önmagában kizárja a szándékos hajítás tényét, hiszen nem képzelhető el, életszerűtlen, hogy a rendőr a sértő módon a lába elé dobott pénzért lehajoljon. (…)

Orbán Pál tanú arról tett vallomást, hogy mind a ketten emelt hangon és ingerülten beszéltek, de Gál József volt az, aki igyekezett "erélyesen fellépni; bár a szavakra nem emlékezett, szerinte olyan megjegyzéseket tett a rendőr a vádlottra, melyeket ő is kikért volna magának. (…)

A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése szerint a júliusi eseményekkel kapcsolatos vádpont tekintetében a bíróság nem vonta értékelése körébe Babicz Mihály, Hörömpő Gergely és Zajos János tanúk vallomását, igen lényeges tények tekintetében. (…) A tanúvallomások között nemcsak a korábbi eljárás során, hanem a jelenlegi eljárásban is fontos eltérések mutatkoznak.

Gál Mihály rendőr tizedes nyomozati vallomása és a feljelentés szerint a becsületsértő kifejezéssel egy időben a vádlott kezét felemelve feléje sújtott (feljelentés), ill. magából kikelve felé ment, kezét vállmagasságba emelve ütésre készen (nyomozati iratok, 43. old.), és mielőtt üthetett volna, elkapta karját… Kézfeltevését a vádlott reflexszerű védekezéssel és az újabb ütéstől való tartással magyarázta. (…)

Gál Mihály rendőr tizedes sapkája leesésével kapcsolatban többnyire azt vallotta, hogy az a saját mozdulatától esett le, miközben megfogta a vádlott alsó karját. Egyszer nyilatkozott úgy, hogy a sapka dulakodás[5] közben esett le. A jelenlegi eljárásban újfent úgy adta elő, hogy a sapka kezének lendületétől került a földre. Egyik kezével a vádlott alsó karját megfogta, másik kezével a gumibot után nyúlt, s ezzel a mozdulattal önmaga verte le az övére akasztott lámpát és ekkor ejtette el a gumibotot is. (…)

A vádlott bántalmazásában részt vevő, és az eseményeket csupán szemlélő tanúk előadása között e vonatkozásban, „dulakodás”, éles ellentét mutatkozik. Elsősorban Babicz Mihály igyekezett kölcsönös lökdösődés, a rendőr felé való többszöri ütés, dulakodás formájában föltüntetni az eseményeket. Zajos János és Hörömpő Gergely is lényegesen terhelőbb vallomást tettek a vádlottra, mint Leé Ferenc és Dudás János, sőt, mint maga Gál Mihály. (…)

A vádlott bizonyíthatóan a tényállási részben írt sérüléseket szenvedte el. A bekövetkezett sérülések és az éjszakai események közötti okozati összefüggés az orvosi látlelet felvételének időpontjára tekintettel megállapítható.[6] Krassó György bántalmazását és az említett sérülések okozását az intézkedő rendőr és a vádlottat a földre szorító, majd kezét hátracsavarva a rendőrőrsre kísérő vasúti dolgozók tagadták, mondván, hogy ők a vádlottat nem bántalmazták, és akkor rajta külsérelmi nyomok nem voltak. E tanúk – bár mentességi jogukra a bíróság figyelmeztette őket – valótlan vallomást tettek, ezért szavahihetőségükhöz kétség fér, elfogulatlan vallomás tőlük nem várható. (…)

A fentiek alapján a bíróság Krassó György vádlottat az ellene egy rendbeli, a Btk. 158. § (2) bekezdésében meghatározott hivatalos személy megsértése, és az egy rendbeli, Btk. 155. § (1) bekezdés III. fordulatában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak miatt emelt vád alól a Be. 226. § (1) bekezdés b) pontja értelmében felmentette, mert nem nyert bebizonyítást, hogy a vád tárgyává tett bűntettet elkövette.

A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 317. § (1) bekezdésén alapul.

Budapest, 1970. márc. 25.

dr. Orzó Katalin sk. a tanács elnöke

Borsi Ferencné sk. népi ülnök
Jákó Pál sk. népi ülnök


Az ítélet meghozatala napján jogerős.

(Közreadja Solymosi Bálint)

Jegyzetek


[1] Krassó György: Az utolsó szó jogán. (Kézirat, Budapest, 1970. márc. 25.)

[2] „Nem szeretnék külön foglalkozni Gál József vallomásának valószerűtlenségeivel (Szeiffert Frigyesné megbírságolása, majd a bírságtól való eltekintés; a Nagykörúton az úttesten történő igazoltatás és vita; a helymegjelölésnek az összes többi tanúétól való eltérése; az a kijelentése, hogy nem került volna eljárásra sor ellenem, ha nem teszek panaszt; Orbán Pál tanú föl nem ismerése, aztán felismerése és megfenyegetése stb.), s nem szívesen említem meg Bokor Lajos tanúvallomását, aki röviddel az események után sem engem, sem Szeiffert Frigyesnét nem ismerte föl, aki egyáltalán nem tudta megismételni a rendőrségen tett vallomását már a bíróság előtt, és aki tegező viszonyban van Gál Józseffel, húsz éve ismerik egymást, ő ugyanis szintén a rendőrségnél szolgált.” (Uo. 2. old.)

[3] „Gál Mihály rendőr tizedesnek volt olyan intézkedése, amelyben akadályoztam, ha nem is erőszakkal, de passzív kitéréssel. Az azonban nem volt jogszerű intézkedés, a legmesszebb menőkig jogszerűtlen intézkedés volt; a Btk. 145. §-ban foglalt hivatalos eljárás gyakorlása közben történő tettleges bántalmazást meríti ki. De hát akkor, t. bíróság, miféle hivatalos személy elleni erőszakot követtem el?” (Uo. 5. old.)

[4] „A rendőrőrsön órák hosszat benntartottak: ezt is Holti István r. alhadnagy mondotta el, és a tények szempontjából lényegtelen körülmény, hogy ő ezt a Btk. 147. § szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő törvénytelen fogvatartást azzal magyarázza, hogy én akartam mindenáron maradni és beszélgetni vele.” (Uo. 8. old.)

[5] „Ki kell még térnem azokra a vallomásokra, melyek dulakodásról szóltak. Megítélésem szerint a „dulakodás” szó az adott vonatkozásban semmitmondó; nem fejezi ki egyáltalában, hogy mi történik és hogyan, s hogy ki támad és ki védekezik. Nem véletlen, hogy a törvény a tettleges bántalmazást és nem a dulakodást pönalizálja.” (Uo. 9. old.)

[6] „Minden józan gondolkodású ember tudja, elismeri és nagyra értékeli a rendőrség nehéz munkáját. A garázdák, bűnözők, rendőri közeget megtámadók elítélésének helyességét senki kétségbe nem vonja. De vajon csak ilyen veszély van? Nincs egy másik típus, aki legalább olyan nagy kárt tud okozni a társadalomnak? Nem kell nagyon távoli múltra visszaemlékezni, hogy megnevezhessük ezt a típust, melyet úgy hívhatunk: A hatalom megszállottja. Sok minden megváltozott az elmúlt két évtizedben. De elmondhatjuk, hogy már minden rendben van? Indokolt a hatalmukkal visszaélőket mentegetni, előléptetni, és az ellenük panasszal élőket megfélemlíteni és minden ok nélkül meghurcolni?” (Uo. 13. old.)






































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon