Solymosi Bálint

Nyomtatóbarát változat

„T. Bíróság! Ebben az ügyben már sok tárgyalás volt. Ebben az ügyben már született egy felmentő ítélet. A Fővárosi Bíróság azonban nem találta az ítélet indoklását kielégítőnek, aggályai merültek föl Bokor Lajos tanúvallomásának szavahihetőségét illetően – s hogy nem vált világossá, Gál Mihály rendőr tizedes lámpája s sapkája miként került a földre, s végül is, hogy ki kit ütött meg. A másodfokú bíróság talán alkalmazhatta volna a BE 255. §-át, és az iratok tartalma alapján a hiányosnak tekintett tényállást kiegészíthette volna; hanem köszönettel tartozom azért, hogy ezt nem tette, mert a szocialista törvényesség teljes betartása érdekében és a tárgyi igazság minden részletre kiterjedő felderítése érdekében új eljárásra utasította a Központi Kerületi Bíróságot. Így azután a minden részletre kiterjedő és többszörösen megismételt tanúvallomások, valamint a régi s az újabb tárgyi bizonyítékok ismeretében a t. büntetőtanácsnak valóban módjában áll a tényállás teljes felderítése és annak az ítéletben való kifejtése.”[1]

PESTI KÖZPONTI KERÜLETI BÍRÓSÁG
17.B. 22 562/1969/10.

A NÉPKÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Pesti Központi Kerületi Bíróság Budapesten az 1969. évi nov. hó 5., dec. hó 9., az 1970. évi jan. hó 15., febr. hó 23. és a márc. hó 25. napján tartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő ítéletet.

Krassó György vádlottat (…) az ellene 1 rendbeli hivatalos személy megsértése és az 1 rendbeli hivatalos személy elleni erőszak miatt emelt vád alól a bíróság felmenti, mert nem nyert bebizonyítást, hogy a vádlott a vád tárgyává tett bűntetteket elkövette.

INDOKOLÁS

A tárgyalás adatai alapján a bíróság a következő tényállást állapította meg.

Krassó György a Közgazdasági Egyetem hét félévét végezte el. A Budapesti Fővárosi Bíróság 1957. jún. 19-én kelt B. VII. 1768/1957/17. számú, illetve a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1957. szept. 25-én kelt Nbf. III. 5160/1957/29. sz. ítéletével a népi demokratikus társadalmi rend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny résztvétel miatt tíz évi szabadságvesztésre és öt év időtartamra egyes jogoktól való eltiltásra ítélte. Krassó György szabadulása óta a Zománcipari Művek LAMPART gyáregységénél dolgozik, műszaki fordító és újítási előadó.

Krassó György 1968. jún. 9-én délután fél négy tájt barátja feleségét, Szeiffert Frigyesnét a Nyugati pályaudvarra kísérte ki. A Margit híd felől közlekedő 6-os villamos első kocsijáról a Rudas László utcai megállóban szálltak le, és a kijelölt gyalogátkelőhelyen indultak el. Áthaladásukkor a lámpa tilos jelzést nem mutatott. Szeiffertné kérésére Krassó György előresietett vonatjegyet váltani. Krassó György letért az átkelőhelyről, s attól mintegy tíz méternyire ért a járdára. E cselekmény miatt a közelben tartózkodó Gál József rendőr törzsőrmester hozzálépve közölte, hogy szabálysértés miatt megbírságolja. A szabálysértés elkövetését vitatta Krassó György, és az intézkedő rendőrt arra kérte, hogy engedje útjára, a pár perc múlva induló vonatra váltana jegyet. Gál József r. törzsőrmester az intézkedés jogosságát megkérdőjelező észrevételek miatt ingerültté vált. Az időközben szabályosan odaérkező Szeiffert Frigyesnétől megkérdezte, hogy együtt van-e Krasó Györggyel, majd az igenlő válasz után kijelentette, hogy mindkettőjüket 10-10 forintra bírságolja. Ezt megfizetni vonakodott Krassó György, és mivel Szeiffertné bírságolását is igazságtalannak találta, nézeteltérésüket ez a körülmény csak fokozta. Krassó György végül hajlandó lett volna a bírság kifizetésére, de Gál József nem fogadta el azzal a megjegyzéssel, hogy „többe fog az kerülni”.[2]

A vádlott a jogtalannak vélt intézkedés és a rendőr magatartása miatt panasszal kívánt élni, ezt a szándékát közölte Gál Józseffel, majd személyi adatait kérte. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a vádlott a 20 Ft-ot szándékosan dobta volna a rendőr lába elé, vagy, a vádiratban megjelölt, olyan kifejezést használt volna vele szemben, mely alkalmas a hivatalos személy becsületének csorbítására.

Krassó György 1968. júl. 10-én éjszaka tizenkét óra után feleségét a Nyugati pályaudvarra kísérte ki. A vonat indulása után, a már mozgásban lévő szerelvényről ugrott le. Szabálysértését észlelte a III. és IV. vágány között húzódó járdaszigeten álló Gál Mihály rendőr tizedes. Mikor a vádlott odaérkezett, köszöntötte, és elkérte személyi igazolványát, egyben közölte vele, hogy szabálysértés miatt 50 forintra bírságolja. A vádlott azt mondta, hogy Pilisen lakó feleségét kísérte ki a vonathoz. A személyi adatok egyeztetésénél Gál Mihály erre megjegyezte, hogy Krassó György felesége nem Pilisen, hanem Albertiben lakik, mire a vádlott azt válaszolta, hogy az a születési helye feleségének. A bírság összegét csökkenteni szerette volna, ezért megpróbált tréfálkozni a rendőrrel, aki fenyegető hangnemben (a vádlottat tegezve) rendreutasította. A hangnemet Krassó György nyomban visszautasította, Gál Mihály ezután arcul ütötte. Az intézkedés kezdetétől az ütés elcsattanásáig mintegy öt perc telt el. Krassó György az ütés után védekezően felemelte a kezét, melyet Gál Mihály elkapott; a rendőr másik kezével a gumibotja után nyúlt, ezzel a mozdulattal az övére erősített zseblámpáját leverte.[3] Sapkája már azt megelőzően saját kezének lendületétől került a földre. Krassó György karjának megfogása után néhány lépést hátrált, a rendőr tizedes pedig követte s a másik karját is megfogta. (…)

Az ütés elcsattanása és a MÁV dolgozók helyszínre érkezése között igen rövid idő telt el. Babicz Mihályt és Hörömpő Gergelyt néhány másodperc múlva Zajos János is követte, majd ő is részt vett Krassó György földre szorításában. Később kezét hátracsavarva a Nyugati pályaudvar rendőrőrsére vitték, közben Gál Mihály gumibotjával a hátára ütött. Az ütés és a MÁV alkalmazottak eljárása fölötti felháborodásában Krassó György azt a vád tárgyává egyébként nem tett kijelentést tette, hogy „nem csendőrvilágban élünk, ilyet népi demokráciában nem lehet tenni”.

Több órán keresztül a rendőrőrsön tartották Krassó Györgyöt, és annak ellenére sem kísérték orvoshoz, hogy sérüléseket szenvedett; részben a rendőr, részben a MÁV dolgozók magatartása következtében az orrcsont betörését, a hát zúzódását és véraláfutásokat, a jobb bordaív zúzódását és véraláfutásokat, és a bal boka horzsolt sebét szenvedte el. A sérülések gyógyideje nyolc napon belüli.[4]

Nem volt bizonyítható, hogy Krassó György a rendőrt megtámadta, vagy vele szemben fenyegetően lépett volna fel. Bizonyított tevékenysége nem terjedt túl a passzív ellenállás körén. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy Gál Mihály rendőr tizedessel szemben a vád tárgyává tett „bírságolod a kurva anyád, te szemét” becsületre sérelmes kifejezést használta volna. (…)

A vádlott tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését és bűnösségét. Az új eljárás során ismét egymásnak ellentmondó bizonyítékok merültek fel. (…)

Bokor Lajos tanú nem úgy nyilatkozott, hogy nem emlékszik a történtekre, hanem hogy határozottan emlékszik. A következőket mondta a pénz földre esésével kapcsolatban: „a pénz leesett a földre, a vádlott a rendőr felé dobta…” (6. sz. jegyzőkönyv 6. old.); ugyanezen a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy „hogyan esett le a pénz, arra nem emlékszem” (uo., utolsó bekezdés). Később azt mondotta, hogy „a vádlott is és a rendőr is egyszerre hajolt le a pénzért”. Az egyszerre történő lehajolás egyébként önmagában kizárja a szándékos hajítás tényét, hiszen nem képzelhető el, életszerűtlen, hogy a rendőr a sértő módon a lába elé dobott pénzért lehajoljon. (…)

Orbán Pál tanú arról tett vallomást, hogy mind a ketten emelt hangon és ingerülten beszéltek, de Gál József volt az, aki igyekezett "erélyesen fellépni; bár a szavakra nem emlékezett, szerinte olyan megjegyzéseket tett a rendőr a vádlottra, melyeket ő is kikért volna magának. (…)

A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése szerint a júliusi eseményekkel kapcsolatos vádpont tekintetében a bíróság nem vonta értékelése körébe Babicz Mihály, Hörömpő Gergely és Zajos János tanúk vallomását, igen lényeges tények tekintetében. (…) A tanúvallomások között nemcsak a korábbi eljárás során, hanem a jelenlegi eljárásban is fontos eltérések mutatkoznak.

Gál Mihály rendőr tizedes nyomozati vallomása és a feljelentés szerint a becsületsértő kifejezéssel egy időben a vádlott kezét felemelve feléje sújtott (feljelentés), ill. magából kikelve felé ment, kezét vállmagasságba emelve ütésre készen (nyomozati iratok, 43. old.), és mielőtt üthetett volna, elkapta karját… Kézfeltevését a vádlott reflexszerű védekezéssel és az újabb ütéstől való tartással magyarázta. (…)

Gál Mihály rendőr tizedes sapkája leesésével kapcsolatban többnyire azt vallotta, hogy az a saját mozdulatától esett le, miközben megfogta a vádlott alsó karját. Egyszer nyilatkozott úgy, hogy a sapka dulakodás[5] közben esett le. A jelenlegi eljárásban újfent úgy adta elő, hogy a sapka kezének lendületétől került a földre. Egyik kezével a vádlott alsó karját megfogta, másik kezével a gumibot után nyúlt, s ezzel a mozdulattal önmaga verte le az övére akasztott lámpát és ekkor ejtette el a gumibotot is. (…)

A vádlott bántalmazásában részt vevő, és az eseményeket csupán szemlélő tanúk előadása között e vonatkozásban, „dulakodás”, éles ellentét mutatkozik. Elsősorban Babicz Mihály igyekezett kölcsönös lökdösődés, a rendőr felé való többszöri ütés, dulakodás formájában föltüntetni az eseményeket. Zajos János és Hörömpő Gergely is lényegesen terhelőbb vallomást tettek a vádlottra, mint Leé Ferenc és Dudás János, sőt, mint maga Gál Mihály. (…)

A vádlott bizonyíthatóan a tényállási részben írt sérüléseket szenvedte el. A bekövetkezett sérülések és az éjszakai események közötti okozati összefüggés az orvosi látlelet felvételének időpontjára tekintettel megállapítható.[6] Krassó György bántalmazását és az említett sérülések okozását az intézkedő rendőr és a vádlottat a földre szorító, majd kezét hátracsavarva a rendőrőrsre kísérő vasúti dolgozók tagadták, mondván, hogy ők a vádlottat nem bántalmazták, és akkor rajta külsérelmi nyomok nem voltak. E tanúk – bár mentességi jogukra a bíróság figyelmeztette őket – valótlan vallomást tettek, ezért szavahihetőségükhöz kétség fér, elfogulatlan vallomás tőlük nem várható. (…)

A fentiek alapján a bíróság Krassó György vádlottat az ellene egy rendbeli, a Btk. 158. § (2) bekezdésében meghatározott hivatalos személy megsértése, és az egy rendbeli, Btk. 155. § (1) bekezdés III. fordulatában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak miatt emelt vád alól a Be. 226. § (1) bekezdés b) pontja értelmében felmentette, mert nem nyert bebizonyítást, hogy a vád tárgyává tett bűntettet elkövette.

A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be. 317. § (1) bekezdésén alapul.

Budapest, 1970. márc. 25.

dr. Orzó Katalin sk. a tanács elnöke

Borsi Ferencné sk. népi ülnök
Jákó Pál sk. népi ülnök


Az ítélet meghozatala napján jogerős.

(Közreadja Solymosi Bálint)

Jegyzetek


[1] Krassó György: Az utolsó szó jogán. (Kézirat, Budapest, 1970. márc. 25.)

[2] „Nem szeretnék külön foglalkozni Gál József vallomásának valószerűtlenségeivel (Szeiffert Frigyesné megbírságolása, majd a bírságtól való eltekintés; a Nagykörúton az úttesten történő igazoltatás és vita; a helymegjelölésnek az összes többi tanúétól való eltérése; az a kijelentése, hogy nem került volna eljárásra sor ellenem, ha nem teszek panaszt; Orbán Pál tanú föl nem ismerése, aztán felismerése és megfenyegetése stb.), s nem szívesen említem meg Bokor Lajos tanúvallomását, aki röviddel az események után sem engem, sem Szeiffert Frigyesnét nem ismerte föl, aki egyáltalán nem tudta megismételni a rendőrségen tett vallomását már a bíróság előtt, és aki tegező viszonyban van Gál Józseffel, húsz éve ismerik egymást, ő ugyanis szintén a rendőrségnél szolgált.” (Uo. 2. old.)

[3] „Gál Mihály rendőr tizedesnek volt olyan intézkedése, amelyben akadályoztam, ha nem is erőszakkal, de passzív kitéréssel. Az azonban nem volt jogszerű intézkedés, a legmesszebb menőkig jogszerűtlen intézkedés volt; a Btk. 145. §-ban foglalt hivatalos eljárás gyakorlása közben történő tettleges bántalmazást meríti ki. De hát akkor, t. bíróság, miféle hivatalos személy elleni erőszakot követtem el?” (Uo. 5. old.)

[4] „A rendőrőrsön órák hosszat benntartottak: ezt is Holti István r. alhadnagy mondotta el, és a tények szempontjából lényegtelen körülmény, hogy ő ezt a Btk. 147. § szerint három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő törvénytelen fogvatartást azzal magyarázza, hogy én akartam mindenáron maradni és beszélgetni vele.” (Uo. 8. old.)

[5] „Ki kell még térnem azokra a vallomásokra, melyek dulakodásról szóltak. Megítélésem szerint a „dulakodás” szó az adott vonatkozásban semmitmondó; nem fejezi ki egyáltalában, hogy mi történik és hogyan, s hogy ki támad és ki védekezik. Nem véletlen, hogy a törvény a tettleges bántalmazást és nem a dulakodást pönalizálja.” (Uo. 9. old.)

[6] „Minden józan gondolkodású ember tudja, elismeri és nagyra értékeli a rendőrség nehéz munkáját. A garázdák, bűnözők, rendőri közeget megtámadók elítélésének helyességét senki kétségbe nem vonja. De vajon csak ilyen veszély van? Nincs egy másik típus, aki legalább olyan nagy kárt tud okozni a társadalomnak? Nem kell nagyon távoli múltra visszaemlékezni, hogy megnevezhessük ezt a típust, melyet úgy hívhatunk: A hatalom megszállottja. Sok minden megváltozott az elmúlt két évtizedben. De elmondhatjuk, hogy már minden rendben van? Indokolt a hatalmukkal visszaélőket mentegetni, előléptetni, és az ellenük panasszal élőket megfélemlíteni és minden ok nélkül meghurcolni?” (Uo. 13. old.)

• Beszélő évek – 1970