Skip to main content

Beszélő folyóirat, 1. szám, Évfolyam 3, Szám 1

Szabó T. Anna: A szemről

Meszerics Tamás:

Neményi László - Révész Sándor: A pártok mozognak, és nem az egyház

Semjén Zsolttal beszélget Neményi László és Révész Sándor

Gál Róbert: Nézzünk bizakodva a jövőbe!

Az új nyugdíjtörvény várható hatásai

Körösényi András: Tudomány vagy publicisztika?

Szalai Erzsébet és az elitek

Iványi Gábor: „Ne nagy légy, hanem kicsi!”

Bulányi Györggyel Iványi Gábor beszélget – II. rész

Ungváry Rudolf: Mit ér a hit, ha politikai?

Heller Ágnes: Kedves Beszélő!

Radó Dezső: 1970

Beck Tibor - Germuska Pál: Kronológia – 1970

Domány András: Lengyelország, 1970 decembere: alapszerződés és sortűz

Maloschik Róbert: Hendrix

Lázok János: „Az év könyve”

Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Ágoston Vilmos - Domokos Géza: Debreceni Irodalmi Napok vitája

: Sütő András vallomása új könyvéről

: Sütő András-interjú, 1992

Bodor Pál: A Kriterion évei

avagy hogy jelenhetett meg 1970-ben Kallós Zoltán csángó balladáskönyve Romániában?

Bán Zoltán András: Ki lesz a bálanya?

Bikácsy Gergely: Álmodozás nélkül

: Az ítélet vitáiból

: Az 1970-ben bemutatott játékfilmek

Révész Sándor: „Piszkosul élveztem az egészet”

Dr. Szamosfalvy Andrással beszélget Révész Sándor

Solymosi Bálint: „Ötven forint sok egy csókért”

– Krassó György pere 1970-ben –

Heller Ágnes - Vajda Mihály: Családforma és kommunizmus

Részletek

: Kossuth-díj 1970

Vásárhelyi Mária: Megszámláltattunk

Összeállítás az 1970-es népszámlálási adatok alapján

Vásárhelyi Mária: Ilyenek voltunk?

: Agota Kristof Trilógia című könyvéről

beszélget Angyalosi Gergely, Bán Zoltán András, Németh Gábor, Radnóti Sándor

Benedek István Gábor: Zsidó kaleidoszkóp

Diósi Ágnes „Várj madár…” című könyvéről

Bányai Péter: Miért Ceausescu?

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon