Skip to main content

Kossuth-díj 1970

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1948 és 1963 között évente osztogattak Kossuth-díjakat. Ekkor törvényerejű rendelettel újraszabályozták a díjosztást úgy, hogy arra háromévenként kerüljön sor. Egyszersmind le is szűkítették a Kossuth-díjjal jutalmazható érdemek körét a művészeti és kulturális területre. Egyéb érdemesek az atomfizikusoktól a szövőnőkig azontúl Állami Díjat kaptak. A törvényerejű rendeletet kormányhatározatokkal tovább módosítgatták, s a módosítások eredményeképpen kissé összekuszálódtak a terminusok. Osztottak díjat 1965-ben, 1966-ban és – három kimaradt év után – 1970-ben. Ez volt a leghosszabb kihagyás a Kossuth-díj történetében. A böjtös évek után „felszabadulásunk 25. évfordulója alkalmából” április l-jén az Országház kupolacsarnokában kiosztottak 3 arany fokozatú (100 ezer Ft), 6 ezüst fokozatú (75 ezer Ft) és 10 bronz fokozatú (50 ezer Ft), azaz összesen 19 Kossuth-díjat és 15 arany fokozatú, 48 ezüst fokozatú és 29 bronz fokozatú, azaz összesen 92 – a Kossuth-díjjal azonos összegű – Állami Díjat.

Az alábbiakban a 111 kitüntetett névsorából szemezgetünk. 

Bárczi Géza dr. (1894–1975) nyelvész, az MTA r. tagja, az ELTE Magyar Nyelvtudományi Tanszék tszv. egy. tanára
Kossuth-díj ezüst fokozata a nyelvtudomány terén végzett munkájáért. „A tihanyi apátság alapító levele mint nyelvi emlék” című művéért
Munka Érdemrend 1955, Munka Érdemrend arany fok. 1964, 1974, Állami Díj I. fok. 1970

Bernáth Aurél (1895–1982) festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára
Kossuth-díj ezüst fokozata. Sajátos költői jellegű képalkotás, józanság és látomás váltakozása jellemzi, az absztrakt irányzatok elleni harc egyik jelentős irányítója
Magyar Szabadság Érdemrend bronz fok. 1947; Munkácsy Mihály-díj 1950; MN Érdemes Művésze 1952; Munka Érdemrend 1955; MN Kiváló Művésze 1964; Munka Érdemrend arany fok. 1965; Kossuth-díj I. fok. 1970; Fel-szabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; MN Zászlórendje II. fok. 1975

Bognár József dr. (1917) közgazdász, az MTA r. tagja, az MTA Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója
Állami Díj II. fokozata a közgazdaságtudomány – különösen a fejlődő országokkal kapcsolatos kutatás – területén kifejtett elméleti és tudományos szervezőtevékenységéért
Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fok. 1946; Magyar Köztársasági Érdemrend II. fok. 1947, I. fok. 1948; Kossuth Érdemrend II. oszt. 1948; Magyar Munka Érdemrend arany fok. 1951; Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1956; Munka Érdemrend arany fok. 1965; MN Zászlórendje 1977

Burgert Róbert dr. (1924) agrármérnök, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója, majd a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója
Állami Díj I. fokozata (m. Erdélyi Miklós, dr. Szabó Jenő, dr. Tóth János) a hibridbaromfi-tartás, az iparszerű baromfihús- és tojástermelés kialakításában és elterjesztésében, valamint a Bábolnai Állami Gazdaság fejlesztésében elért eredményeiért
Szocialista Munkáért Érdemérem 1959; Munka Érdemrend arany fok. 1965; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; Szocialista Magyarországért Érdemrend 1978; Állami Díj 1980

Csikós-Nagy Béla dr. (1915) közgazdász, az MTA r. tagja, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, államtitkár
Állami Díj II. fokozata a szocialista árpolitika terén végzett tudományos és gyakorlati tevékenységéért
MN Érdemérem arany fok. 1950 k.; Magyar Munka Érdemrend arany fok. 1950; Munka Érdemrend arany fok. 1969; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; MN Zászlórendje 1984

Fábri Zoltán (1917) filmrendező, a Mafilm rendezője, művészeti vezetője
Kossuth-díj bronz fokozata a Vihar című film rendezéséért és az Erkel című film díszleteiért
MN Érdemérem arany fok. 1950; Kossuth-díj II. fok. 1955; MN Érdemes Művésze 1956; MN Kiváló Művésze 1965; Kossuth-díj I. fok. 1970; SZOT-díj 1975; MN babérkoszorúval ékesített Zászlórendje 1977

Finta József dr. (1935) építészmérnök, az MTA lev. tagja, a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalat osztály vezetője, majd főépítésze
Állami Díj II. fokozata (m. Magyar Géza, Szrogh György) a salgótarjáni városközpont rekonstrukciójáért
Ybl Miklós-díj II. fok. 1965; I. fok. 1972; Munka Érdemrend ezüst fok. 1982

Friss István (1903–1978) közgazdász, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója
Állami Díj I. fokozata a közgazdaság-tudomány területén a felszabadulás óta kifejtett elméleti és tudományos szervezőmunkásságáért
Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fok. 1947; Kossuth Érdemrend II. oszt. 1949; MN Érdemrend III. fok. 1950; Magyar Munka Érdemrend arany fok. 1951; Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1953, 1973; Munka Érdemrend 1963; Szocialista Hazáért Érdemrend 1967; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; MN babérkoszorúval ékesített Zászlórendje 1978

Gémes Péter (1930) vájár, a Tatabányai Szénbányák XI/A aknaüzemének csapatvezető frontmestere, majd műszakvezető főaknásza
Állami Díj II. fokozata (m. Mucsi József, ifj. Németh József) a páncélkaparós frontfejtési mód üzemszerű alkalmazása, valamint a széles homlokú, zsákgátas iszapolásos frontfejtés bevezetése terén végzett munkásságáért

Gyergyai Albert dr. (1893–1981) író, irodalomtörténész, az ELTE BTK Francia Tanszék tszv. egy. tanára
Állami Díj II. fokozata tudományos életművéért, a világirodalom és a magyar irodalom témakörében írott tanulmányaiért
Munka Érdemrend 1963; Munka Érdemrend arany fok. 1965, 1968; MN Zászlórendje II. fok. 1972; Szocialista Magyarországért Érdemrend 1978

Hajdú Tibor dr. (1930) történész, az MSZMP KB Párttörténeti Intézet, majd az MTA Történettudományi Intézet tud. főmunkatársa
Állami Díj II. fokozata az 1918–1919-es forradalmak történetének feltárásában elért tudományos eredményeiért
Magyar Szabadság Érdemrend bronz fok. 1957; Munka Érdemrend ezüst fok. 1964; Munkásőr Szolgálati Érdemérem 1967

Házy Erzsébet (1929–1982) operaénekes, a Magyar Állami Operaház magánénekese
Kossuth-díj II. fokozata a klasszikus és az új magyar operairodalom szoprán szerepeinek megformálásáért
Liszt Ferenc-díj I. fok. 1963; MN Érdemes Művésze 1968; MN Kiváló Művésze 1976 

Illyés Gyula (1902–1983) író, költő
Kossuth-díj arany fokozata. Legkiválóbb lírikusunk a népi kultúra hagyományait emeli az európai kultúra legmagasabb színvonalára. A Puszták népe és Petőfi című könyvei a magyar valóságról adnak őszinte és forradalmi szellemű tanúságot
Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fok. 1947; MN Érdemrend IV. fok. 1950, II. fok. 1952; József Attila-díj I. fok. 1950; Kossuth-díj arany fok. 1953, I. fok. 1970; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1972; MN Zászlórendje I. fok. 1975; MN babérkoszorúval ékesített Zászlórendje 1977; MN rubinokkal ékesített Zászlórendje 1982

Kálmán György (1925) színművész, a Nemzeti Színház tagja Kossuth-díj III. fokozata színházi és filmszerepekben nyújtott kiemelkedő alakításáért
MN Érdemérem ezüst fok. 1950 L; Jászai Mari-díj II. fok. 1956, I. fok. 1958; Szocialista Munkáért Érdemérem 1962; MN Érdemes Művésze 1966; MN Kiváló Művésze 1972

Kiss István (1927) szobrászművész
Kossuth-díj III. fokozata szobrászati alkotásaiért, különösen a tanácsköztársasági emlékművéért
Munkácsy Mihály-díj III. fok. 1956, I. fok. 1962; SZOT-díj 1968; MN Érdemes Művésze 1975; MN Kiváló Művésze 1981

Kórody András (1922–1986) karmester, a Magyar Állami Operaház karmestere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára
Kossuth-díj II. fokozata az új magyar és klasszikus operák, zeneművek bemutatásáért, valamint pedagógiai munkásságáért
Liszt Ferenc-díj III. fok. 1952, I fok. 1958; Szocialista Munkáért Érdemérem 1954; MN Érdemes Művésze 1960; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970; Munka Érdemrend arany fok. 1976, 1982; MN Kiváló Művésze 1983

Kovács András (1925) filmrendező, a Mafilm rendezője
Kossuth-díj III. fokozata közéleti szenvedélyű alkotói munkásságáért, a Hideg napok és a Falak című filmjeiért Balázs Béla-díj I. fok. 1962, 1965; MN Érdemes Művésze 1967; SZOT-díj 1968; MN Kiváló Művésze 1979

Lőrincze Lajos dr. (1915) nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézet tud. osztályvezetője
Állami Díj II. fokozata az anyanyelvi műveltség terjesztése és a magyar nyelvművelés terén végzett több mint két évtizedes munkájáért
MN Érdemérem arany fok. 1952; Munka Érdemrend arany fok. 1966; Akadémiai Díj I. fok. 1967; Kiváló Népművelő 1967; SZOT-díj 1975; Apáczai Csere János-díj 1981; MN Zászlórendje 1985

Marton Endre (1917–1979) rendező, a Nemzeti Színház főrendezője, majd igazgatója; a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára
Kossuth-díj II. fokozata magas színvonalú rendezői munkásságáért, különösen a Marat halála és a Mózes színreviteléért, valamint pedagógiai tevékenységéért
MN Érdemérem 1950 k.; Jászai Mari-díj I. fok. 1954; Szocialista Munkáért Érdemérem 1955; Kossuth-díj III. fok. 1957; MN Érdemes Művésze 1960; Munka Érdemrend 1962; MN Kiváló Művésze 1966; Szocialista Magyarországért Érdemrend 1978

Nagy József (1938) traktoros, az Agárdi Állami Gazdaság dolgozója
Állami Díj II. fokozata (m. Fartel Mihály, Németh Tibor) az Agárdi Állami Gazdaság zichyújfalui kerülete szocialista brigádjainak megszervezésében, valamint a nagy teljesítményű NDK-beli kombájnok üzemeltetésében elért eredményeiért
Szakma Kiváló Dolgozója 1976, 1980, 1983

Nyitrai Mihályné (Kovács Mária, jelenleg dr. Tatai Józsefné, 1931) könyvelő, a Sasad Tsz főkönyvelője
Állami Díj II. fokozata (m. Ág István, Czinczok György, Takács Imre) a Sasad Tsz-ben a közös gazdaság megszervezése, gazdasági megalapozása és töretlen fejlődése érdekében kifejtett vezetői tevékenységéért
Szocialista Munkáért Érdemérem 1955

Pándi Pál dr. (1926–1987) irodalomtörténész, az MTA lev. tagja, az ELTE Felvilágosodás és Reformkori Magyar Irodalomtörténeti Tanszék egy. tanára és a Népszabadság rovatvezetője, majd a Kritika felelős szerkesztője
Kossuth-díj II. fokozata irodalomtörténeti és kritikai köteteiért, különösen az élő magyar irodalom érdekében kifejtett kritikai munkásságáért
József Attila-díj II. fok. 1954, I. fok. 1962; Akadémiai Díj II. fok 1962

Péter Rózsa dr. (1905–1977) matematikus, az MTA lev. tagja, a Budapesti Pedagógiai Főiskola Matematika Tanszék vezetője, majd az ELTE TTK egy. tanára, az ELTE Számítóközpont tud. főmunkatársa
Állami Díj II. fokozata a rekurzív függvények elméletének alkotó továbbfejlesztéséért, valamint a matematika népszerűsítése terén elért eredményeiért
Kossuth-díj ezüst fok. 1951; Munka Érdemrend arany fok. 1967; MN Zászlórendje II. fok. 1975

Reich Nándor (1923) villanyszerelő, a Csepel Erőmű és Szolgáltató Üzemek dolgozója
Állami Díj III. fokozata a villamos karbantartás terén 25 éven át végzett kiemelkedő, tartósan példamutató munkájáért
Gépipar Kiváló Dolgozója 1967; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970

Szinetár Miklós (1932) rendező, a Magyar Rádió és Televízió főrendezője, majd elnökhelyettese
Kossuth-díj III. fokozata a magyar dráma és zenekultúra jelentős alkotásainak színreviteléért, televízió-rendezői tevékenységéért és pedagógiai munkásságáért
Szocialista Kultúráért 1955; Jászai Mari-díj m. fok. 1956, I. fok. 1961; MN Érdemes Művésze 1967; Balázs Béla-díj I. fok. 1974; MN Kiváló Művésze 1978

Tőkei Ferenc dr. (1930) orientalista, filozófus, az MTA lev. tagja, az MTA Filozófiai Intézet igazgatója, majd az MTA Orientalisztikai Munkaközösség vezetője
Állami Díj II. fokozata tudományos munkásságáért, különös tekintettel Az ázsiai termelési mód kérdéséhez című könyvéért

Trencsényi-Waldapfel Imre dr. (1908–1970) klasszika-filológus, az MTA r. tagja, az ELTE BTK Latin-görög Filológiai Tanszék tszv. egy. tanára
Állami Díj II. fokozata a klasszika-filológia marxista irodalmát jelentősen gazdagító irodalomtörténeti és vallástörténeti munkásságáért, valamint oktatói tevékenységéért
Magyar Köztársasági Érdemérem arany fok. 1948; Munka Érdemrend 1955, 1958; Munka Érdemrend arany fok. 1966; Felszabadulási Jubileumi Emlékérem 1970

Vámos László (1928) rendező, a Madách Színház rendezője, majd a Fővárosi Operettszínház főrendezője, a Nemzeti Színház művészeti vezetője, a Színház- és Filmművészeti Főiskola főtanszékvezető egy. tanára
Kossuth-díj III. fokozata drámai és musicalrendezéseiért, többek között a Hamlet és a West Side Story színreviteléért, valamint pedagógiai munkásságáért
Jászai Mari-díj II. fok. 1955, I. fok. 1962; MN Érdemes Művésze 1967; MN Kiváló Művésze 1980

Weöres Sándor (1913) költő, műfordító
Kossuth-díj II. fokozata kiemelkedő lírai köteteiért és műfordítói munkásságáért
Munka Érdemrend arany fok. 1973; MN Zászlórendje 1983

Felszabadulás szocialista brigád (Budapesti Harisnyagyár):

Eperjedi Pálné (Miskár Anna, 1919) formázó (Könnyűipar Kiváló Dolgozója 1969)

Kiss Györgyné (Gál Erzsébet, 1932) formázó

Németh Lászlóné (Moha Magdolna, 1935) formázó

Serényi Balázsné (Dobozi Ilona, 1920) formázó

Suszt Vilmosné (1931) formázó, brigádvezető (Könnyűipar Kiváló Dolgozója 1972, 1974, 1976; Munka Érdemrend bronz fok. 1978)

Takács Károlyné (Fazekas Teréz, 1927) formázó (Könnyűipar Kiváló Dolgozója 1963)

Tasnádi Jánosné (Kardos Márta, 1929) formázó (Könnyűipar Kiváló Dolgozója 1962)

Turóczi Tiborné (Max Éva, 1933) formázó

Watzinger Edéné (Mező Julianna, 1934) formázó

Állami Díj III. fokozata szocialista brigádjuk teljesítményeinek elismeréséül

Forrás: Kossuth-díjasok és Állami Díjasok Almanachja, 1948–1985, Akadémiai Kiadó, 1988

(Az összeállítás a forrásnak megfelelően a kitüntetettek adatait csak 1985-ig, a halálozási adatokat 1987-ig tartalmazza.)














































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon