Maloschik Róbert

Nyomtatóbarát változat

Miközben „A szél Maryt kiált”-ott (The Wind Cries Mary), függelemsértést követtem el, hisz egyik katonatársamtól kölcsönkapott Szokol rádiót fülemre tapasztva ültem a fűben a pápai laktanya egyik üzemanyagtelepén. Őrkatonának „képeztek ki” – szegény Gál továbbszolgáló törzsőrmester és Maráczi hivatásos őrmester keservesen tanulta meg két év alatt, hogy engem nem lehet csak úgy „kiképezni”. (Pedig szívattak rendesen!) Álcáztam magam, nehogy a diverzánsok észrevegyenek. Harckészültségemet nagymértékben fokozta, hogy nem a „tut gávárit mászkvá”-t, hanem a londoni telephelyű Radio Luxemburgot hallgattam. Egyszer csak a legendás diszkjózsi, Emperor Roscoe szinte sírástól elfúlt hangon annyit mondott: „Meghalt Jimi Hendrix.” És takkra indult a „Gypsy Eyes”. Szeptember 18-án este fejbe kólintva ültem ott, s eszembe sem jutott, hogy nemrég fáklyával tüntettek a KISZ-esek az amerikai nagykövetség előtt, azzal, hogy „Veled vagyunk, Vietnam!” Sőt, még az új gazdasági mechanizmus termelést élénkítő hatására sem gondoltam. Leszerelésem után nem a Magyar Ifjúságban, hanem a londoni New Musical Expressben olvastam: „The cause of death was given in the coroner’s report as inhalation of his own vomit following barbiturate intoxication.” (A halottkémi jelentésben a halál okaként az volt megjelölve, gyógyszermérgezés okozta hányásától fulladt meg.) Az történt, hogy Hendrix egy londoni buli után kábítószer hatására erősen felpörgetett állapotban nem bírt elaludni, ezért bevett egy marék altatót, és megivott rá fél üveg whiskyt. Hajnalban szőke bombázó svéd manöken barátnője Jimi hörgésére ébredt, majd mikor meglátta, mi van, átszaladt a szomszéd szobába, ahol Hendrix dobosa, Mitch Mitchell és felesége aludt. Azonnal hívták a mentőket, de azok a helyszínre érve „mocskos, részeg nigger” felkiáltással végignézték a rocktörténet valaha élt legnagyobb gitárosának haláltusáját. Baleset volt, ami mindenki számára rosszkor következett be, hisz Keith Emerson épp akkor kérte fel Jimit, hogy csatlakozzon az ELP-hez, s a jazz történetének egyik legkiemelkedőbb személyisége, Miles Davis is ki akarta próbálni Hendrixet jazzrock zenekarában John McLaughlin (!) helyén. A hazai rockzenész-társadalmat is mélyen érintette a szomorú hír, Radics Béláék emlékkoncertet szerveztek, és az akkor még csak szárnyait bontogató (Little Wing) Tátrai Tibusz is elsírta magát a hír hallatán. Pedig ő aztán kemény legény. E sorokat 1997. november 27-én írtam. Jimi Hendrix ma lett volna 55 éves. Zenéje mai napig hat, sokunk lelkében tovább él.

• Beszélő évek – 1970