Skip to main content

Az 1970-ben bemutatott játékfilmek

Vissza a főcikkhez →



Egy őrült éjszaka (Kardos Ferenc)

Szeressétek Ódor Emíliát (Sándor Pál)

Bűbájosok (Rózsa János)

Történelmi magánügyek (Keleti Márton)

A nagy kék jelzés (Nádasy László)

Krebsz, az Isten (Rényi Tamás)

Magasiskola (Gaál István)

Szemtől szembe (Várkonyi Zoltán)

Ítélet (Kósa Ferenc)

N. N., a halál angyala (Herskó János)

Utazás a koponyám körül (Révész György)

Arc (Zolnay Pál)

Mérsékelt égöv (Kézdi Kovács Zsolt)

Szerelmesfilm (Szabó István)

Csak egy telefon (Mamcserov Frigyes)

Szép magyar komédia (Banovich Tamás)

Szép lányok, ne sírjatok (Mészáros Márta)

Szerelmi álmok (Liszt)

Befejezetlenül (Vas Judit)

Érik a fény (Szemes Mihály)

Gyula vitéz télen-nyáron (Bácskai Lauró István)









































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon