Skip to main content

Anna, az együttműködő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Ugyanaz éjjel, mikor a végső határról
visszatáncolsz, és hogy, úgy gondolod, még egyszer nem is mennél el addig
(Velence!), ellentmondva természeted erősebb, de
felejthetőbb színeinek,
a rózsának, a fehérnek, az aszfalt szürkéjének, hogy
tehát mikor te már alapvonásaid rendőrségi szobájára zárnád az ajtót, ő
pont akkor lesz nyugtalan;
egyre idegesebb lesz, mert nem múlik…, nem akar elmúlni az éjszaka, mi több,
a hajnal sem, amely visszazárja emlékeibe Annát (gondolod, de
egyúttal azzal is tisztában vagy, hogy ez inkább rád igaz, és nem rá). 
Mintha az a hit éltetné, hogy az alkat maga nem más,
mint oral fiction, úgy kérdez rá Anna
mindenkitől, hogy mi lesz vele, milyen lesz a jövő év;
te meg, azzal a hitetlenséggel, hogy a politikát már soha nem váltja fel az
érdeklődéssel hallgatni szállóigéje,
úgy eszmélsz rá
(nemcsak azon az éjen, hanem mindegyiken) –, hogy milyen egy eszméletlen
év…! (Volt.)
Aztán, mintha csak véletlen kényszerűségből, munkáról esne szó,
úgy mondja, Lássuk, mit hoz a következő év!
Mit hozna?! Kérded.
A történelem nagy élősködő, beissza (jó szó, mondod magadban, beissza)
magát az ember szívébe, elhiteti, hogy a módszeresen pusztító hangok, így
például a te szívhangjaid, el tudják mulasztani
az éjt, a hajnalt (vagy őt), mintha nem is látta volna Velencét…! Evvel akárha
azt mondanád, férfi vagyok, egészséges, fiatal; és jó,
ha a fele igaz, mondaná erre Anna, az együttműködő.     

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon