Skip to main content

Szergej Kovaljov

Szergej Kovaljov: „Minek jöttünk ide?”

Szergej Kovaljov beszélget a csecsen fogságba esett V. alezredessel
„Egy a jelszónk: tartós béke!”


A dandárparancsnok kijelentette: nem akarom, hogy a katonák vére folyjon, nem engedek beljebb a városba senkit, jelenteni fogom a parancsnoknak, hogy a katonáknak ott az égvilágon semmi keresnivalójuk nincs.

31-én kora reggel, talán 6 órakor, a zászlóalj menetoszlopba fejlődött, hogy elfoglalja a Nyeftyanka folyónál kijelölt hadállást. 10 óra felé értünk oda. A katonák azt mondogatták: „Na most, biztos sokáig fogunk itt állni.” Három hónapig, vagy még tovább? Senki se tudta.

Egy óra se telt bele, már jött is a parancs, hogy induljunk tovább a város felé.




Szergej Kovaljov: „Oroszország hatalmas lépést tett visszafelé”

Részlet Kovaljov beszédéből
„Egy a jelszónk: tartós béke!”


Oroszországban megint az erőszak és a hazugság az úr: a hivatalos hazugság a politikai élet normájává emelkedett. A Kormány Ideiglenes Információs Központjára támaszkodó hivatalos televízió minden egyes szava – hazugság. Igen, vállalom a felelősséget ezért a kijelentésemért: a tények végletes eltorzítása és elhallgatása folyik. A legfőbb hivatalos mítosz az, hogy Groznijt „banditaalakulatok” védik, s ezek lefegyverzése a katonai akció célja. Ez egész egyszerűen hazugság: Csecsenföldért nem a banditák, hanem a felfegyverzett nép harcol.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon