Skip to main content

Szilágyi-Gál Mihály

Szilágyi-Gál Mihály: Frau Rieth

Össze kell rakni részenként, és ha nem sikerül, akkor hozzá kell képzelni azt is, amilyen valamikor volt, minden mozdulatát és minden mondatát. Beszédében a múlt végül mindig összeállt, csak a jelen nem tudott egész maradni: tízpercenként kérdezve újra, hogy én ki vagyok, ő maga távolibbnak bizonyult, mint eszméletének évei, melyekről mesélt, és ebben tesztelni is tudtam, mert most mindent másodszor hallottam tőle; először három évvel korábban, amikor jelenlétének mostja is volt, nem csak múltja.

Szilágyi-Gál Mihály: A vér politikái

A Blood and Homeland. Eugenics and Racial Nationalism in Central and Southeast Europe 1900–1940 (Vér és haza. Eugenika és faji nacionalizmus Közép- és Délkelet-Európában 1900–1940 között) című tanulmánykötet a nacionalista politikák és a rasszizmus történetének alig ismert közös metszetét tárja fel: a kettő programszerű összefonódását a két világháború közötti korszakban. Bemutatja az összefüggéseiben mai napig csak részben feltárt eszmetörténeti problémát: a faji eredetkutatás (eugenika) irányzatainak különböző szerepeit a korszak nemzetpolitikáiban.

Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról

II. Rész

Szilágyi-Gál Mihály: Hannah Arendt és Kertész Imre a gonosz banalitásáról

I. rész

Arendt esszériportja az Eichmann-perről és Kertész Sorstalanság című regénye hasonló okból lett botránykő: mindketten rámutattak a holokauszt Arendt megfogalmazásában híressé vált természetére, a gonosz banalitására. Arendt a gonosz banalitásának erkölcsi jelenségét Eichmann megnyilvánulásaiban azonosítja. Kertész megalkotott egy fiktív – valójában ön-fiktív – történetet, amelyben az emberek és a történések hasonlóak ahhoz a cselekvésrendszerhez, amit Arendt Eichmann kapcsán bemutat.

Szilágyi-Gál Mihály: Kocka néni

Mindenki Kockának hívta. A Brassai utcai postaládájára Dr. Neumann, Tompa, Constantinescu E. volt kiírva, mintha nem is egyetlen ember nyitogatná naponta a fából készült, sötétbarna ládikát, hanem több, és több fajta, román, magyar, zsidó...

Szilágyi-Gál Mihály: A szép nyilvános jellege

Hannah Arendt és Friedrich Schiller Kant esztétikájáról

Különböző filozófiai nyelveken Kant, Schiller és Arendt azt mondja el, hogy a világgal való esztétikai kapcsolatunk, a szépre és a csúnyára vonatkozó ítéleteink egyszersmind viszonyt teremtenek az ítélő és annak embertársai között. Esztétikai felfogásuk világlátás, mert nem a dolgok szépségét taglalja, hanem a szépség szerepét a világban.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon