Skip to main content

[Szilágyi Sándor]

[Szilágyi Sándor]: A Parasztpárt (Petőfi Párt) vezetésének memoranduma 1956 decemberében


Nyilatkozat
Magyarország állami, társadalmi és gazdasági rendjének alapelveiről és a politikai kibontakozás útjáról

Az alulírottak abban a törekvésben, hogy megvédjék az ország függetlenségét és szabadságát, biztosítsák a szocializmus eddigi eredményeit, intézményes formába öntsék a forradalom demokratikus vívmányait, köztük elsősorban a munkástanácsok felállítását és teljes önkormányzatát, a munkásság sztrájkjogát, a paraszti életforma szabadságát, a parasztságnak a beszolgáltatástól való mentességét, végül az egypártmonopólium megszünteté



[Szilágyi Sándor]: Hétköznapi búcsú Illyés Gyulától


A Beszélőben essék szó arról, ami egy majdani életrajzban, ha nem is külön fejezetet, de egy bekezdést megérdemel: Illyés Gyula és a második nyilvánosság kapcsolatáról.

Az aláírásgyűjtők szinte elsőnek őt keresték fel, ha beadványukhoz, tiltakozólevelükhöz igyekeztek megnyerni a közvélemény támogatását. Illyés azonban járta a maga másolhatatlan, egyéni útját, nem vett részt „nyílt ellenzéki akciókban”.


[Szilágyi Sándor]: Tétova zendülők


Különös előjelek

Mégis, egy hét sem telt bele, és a fél város beszélte, hogy a közgazdászok független diákszervezet alapítására készülődnek.

Nem nehéz kitalálni, mi mozgatta az emberek képzeletét. Éppen ezekben a napokban ért döntő szakaszba a lodzi diáksztrájk; a lengyel egyetemisták fő követelése az volt, hogy az állam ismerje el független diákszövetségüket.




[Szilágyi Sándor]: Zabolátlan szerkesztők

A Mozgó Világ mozgalmas éve


Szüntelen csöng a telefon a Bertalan utcai szerkesztőségben: „Igaz, hogy megszűnt a Mozgó? Hogy honnan veszem? Újságárusok mondták.” „Mi van veletek? Mindenfélét hallani. Lesz lap?” „Tényleg lecsukták a Veresst?”[SZJ] Sorra érkeznek a szerzők levelei is, effélék: „Úgy tudom, új szerkesztőbizottságot akarnak a helyetekbe ültetni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon