Skip to main content

Szóló Benedek [Benyó Bertalan]

Szóló Benedek [Benyó Bertalan]: Választható alternatíva-e a piaci mechanizmus?


A glasznoszty és a peresztrojka jelszavától visszhangzik a világ.

Szóló Benedek [Benyó Bertalan]: Barátság?


Szeretnék valamit hozzáfűzni Konrád György „A barátság feltétele” című cikkéhez, ami ugyan mindabból, amit Konrád György leírt, következik, de jelentősége miatt érdemes kifejteni. Amikor „a felelős osztrák kormány egy felelőtlen magyar kormánnyal szerződést kötött”, akkor valami félelmetes, objektív változás állt be Ausztriának a magyar társadalommal szembeni érdekviszonyában.

Az talán természetes, hogy teljesen nem mondhatunk le a reményről, hogy egyszer nekünk is legyen valóságos parlamentünk és felelős kormányunk.


Szóló Benedek [Benyó Bertalan]: Mi van a tervezők térképén?

(A regionális tervezés kórtanához)


Az Országos Vízügyi Beruházó Vállalat, melynek letagadhatatlan érdemei vannak a Gabcikovo–Nagymarosi Vízlépcső terveinek előkészítésében és kidolgozásában, a következő tervperiódusra 500 millió forintot kapott a költségvetésből tervezésre és kutatásra. (Ezt pletykákból lehet tudni, mint ahogy arról is hasonló úton tájékozódhatunk majd, mire fordítja a félmilliárdot az OVIBER.) Hivatalnokok és vezetők szűk körű megbeszélésének tárgya egy ilyen összeg nagysága, rendeltetése, felhasználásának feltételei.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon