Skip to main content

Tardos Márton

Tardos Márton: Bizakodva, illúziók nélkül

A szabadelvű politika mozgástere


A posztkommunista átalakulás gazdasági, szociális feszültségei olyan mértékűek, hogy a társadalom nehezen tudja elviselni őket, nincs fölkészülve rájuk. A jelenségek, amelyekkel szembe kell néznünk, a politikai és a társadalmi közeg, amelyben működnünk kell, ezekkel a feszültségekkel terhes. Az átalakulást értékelve még azok is különböző hangsúlyokat használnak, akik lényegében hasonlóképpen vélekednek róla.

Az igazi veszély

Magyarországon 1989-ig a kelet-európai régióhoz képest különlegesen szerencsés helyzet alakult ki.




Tardos Márton: Nyitni kell


A helyzet, amiben politizálnunk kell, és amiben el kell jutnunk a ’94-es választásokig, nagyon nehéz. Nagyon nehéz, mert az ország és a társadalom hanyatlásban van. A hanyatlás megállítása jelentős politikai változást követel. A fő veszély véleményem szerint nem a jobb- és baloldali szélsőségekben keresendő. A fő veszély az, hogy a hatalom anélkül, hogy e kérdéseket megoldaná, hogy a lefelé csúszó magyar társadalom ügyét érdemben kezelni lenne képes, olyan rendőri erőt alakít ki, amely képes a hanyatló magyar társadalom fölött a rendet fönntartani, a gyerekeink, az unokáink kárára.

Tardos Márton: A rendszerváltás hét buktatója


Az elmúlt év – a csodák csodája. A kommunizmus leépülése teljesen váratlanul következett be. Az állampolgárok és köztük azok, akik ezt a csodát a legaktívabban várták, előkészítették, mégis elégedetlenek. Miért a csalódottság, és mi az, ami az átlag állampolgárt meglepte? Megtörtént a hatalmi váltás, parlamentáris demokrácia van.

Tardos Márton: Szeressük a privatizációt!

Kárpótlás: tartozunk vagy követelünk?


A termőföld után 1000 (vagy 750) forintnyi kárpótlási jegyet lehet kapni aranykoronánként, és ez a kárpótlási jegy, bizonyos feltételekkel, termőföld visszavásárlására is fordítható.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon