Skip to main content

Tischler János

Tischler János: „Varsó hódolatát fejezi ki a hős magyar nemzetnek”

A Lengyel Rádió korabeli adásai az 1956-os magyar forradalomról

A Lengyelországban 1956 őszén végbement nagy jelentőségű politikai változások – Wladyslaw  Gomulka visszatérése a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titkári székébe egy szovjet katonai intervenció fenyegető árnyékában – a tömegtájékoztatás terén is éreztették hatásukat. A lengyel sajtó (beleértve természetesen a rádiót is) néhány hónapra szinte teljesen lerázta magáról a cenzúra intézményét, és rendkívüli szabadságra tett szert, amelyet ki is használt.

Tischler János: Lengyelország – 1989

Külföldön


Az 1981. december 13-án bevezetett hadiállapotot 19 hónap után, 1983 nyarán, a július 22-i kommunista ünnepre időzítve oldották fel. Az internáltak többségét hazaengedték – utolsó csoportjuk az 1986-os amnesztiával szabadult. Ekkor az állambiztonsági szervek létszáma meghaladta a sztálini időszak „csúcsát”: 40 ezer funkcionárius szolgált a „cég” kötelékében, akik gyakran még a verésektől, kínzásoktól, sőt a gyilkosságoktól sem riadtak vissza, Jerzy Popieluszko atyán kívül ennek több áldozata volt.

Takarítás a széleken

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon