Skip to main content

Tischler János

Tischler János: Munkásmegmozdulások Lengyelországban, 1976


A kommunista Lengyelországban mindig kockázatos dolognak számított az áremelés. Legfőképp talán azért, mert a mindenkori politikai vezetés az egyre szorító gazdasági kényszer hatására utolsó eszközként, hosszú halogatás után, kapkodva, előkészítetlenül folyamodott ehhez. Emiatt az emelések mértéke meglehetősen drasztikus volt, ráadásul nem kísérte azt semmiféle kidolgozott, igazi perspektívát nyújtó új gazdaságpolitikai koncepció bejelentése. Arról nem is szólva, hogy esetenként az időpont megválasztása sem volt szerencsés.

Tischler János: Az Onódy-ügy, 1964


1964. december 5-én a Népszabadság hírül adta, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság nyomozást folytatott Onódy Lajos, az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatója és tizenegy társa ellen a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények miatt. A nyomozás megállapításai szerint Onódy és társai éveken keresztül „csaltak, sikkasztottak, károsították a kezelésükre bízott társadalmi tulajdont, s bűnszövetségben elkövetett cselekményeikkel mintegy 400 ezer forint kárt okoztak a népgazdaságnak”.

Tischler János: A Török-per

Korrupciós ügy a 60-as évekből


Az 1960-as évek első felében két nagy gazdasági-politikai bűnüggyel kellett szembenéznie a kádári vezetésnek.

Tischler János: Lengyelország, 1980–1981

II. rész


1981 januárjától a hatalom által folyamatosan kiprovokált konfliktusok sorozata következett, de a döntő összecsapást egyik fél sem vállalta. A LEMP vezetése számára mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy a Szolidaritás nem engedi beolvasztani magát a fennálló rendbe.

Tischler János: Lengyelország, 1980–1981

I. rész


Bizonyos időközönként a mi kontinentális éghajlati viszonyaink között előfordulnak kemény telek sok-sok csapadékkal. Így történt ez 1978–79 telén, amely alapjaiban megbénította a közlekedést és a gazdaságot Lengyelországban. Újév napján, 1979. január 1-jén összeült a lengyel minisztertanács, hogy megvitassa, miként lehet úrrá lenni a kialakult helyzeten. A következő évben megismétlődött a kemény tél, és felszínre hozta a lengyel gazdaság összes gyengeségét.

Tischler János: Lengyelország és a pápa


1978. október 16-án, késő délután, a nyolcadik szavazáson a Sixtusi-kápolnában ülésező konklávé – 111 kardinális – a lengyel Karol Wojtyla bíborost, Krakkó érsekét választotta pápává. A nemzetközi hírügynökségek azonnal világgá röpítették a rendkívüli hírt, hogy 1523 óta első ízben nem olasz főpapot választottak Szent Péter örökébe, ráadásul a katolikus egyház új feje a vasfüggönyön túlról érkezik. Szerte a világban lázasan keresték az életrajzi adatokat Wojtyla bíborosról, aki a mindössze 33 napig hivatalban lévő elődje tiszteletére a II. János Pál pápa nevet vette fel.

Tischler János: Ellenségem ellensége…

Az 1944-es varsói felkelés és a koalíciós nagyhatalmak

„Előbb vagy utóbb, de mindenki megtudja az igazságot arról a maroknyi gonosztevőről, akik a varsói kalandot kieszelték, hogy magukhoz ragadják a hatalmat. Ezek az emberek, kihasználva a varsóiak hiszékenységét, sokakat dobtak csaknem fegyvertelenül a német ágyúk, harckocsik és repülőgépek tüzébe. Olyan helyzet alakult ki, amikor minden újabb nap nem a Varsó felszabadításáért küzdő lengyeleknek kedvez, hanem a hitleristáknak, akik embertelenül irtják a varsói lakosságot” – írta Sztálin Churchill angol miniszterelnöknek és Roosevelt amerikai elnöknek 1944. augusztus 22-én.

Tischler János: Lengyelek a magyaroknak

1956 őszén jelentős események történtek a Visztula mentén. A júniusi poznani munkásfelkelés – amelyet könyörtelenül vérbe fojtottak – a lengyel kommunista vezetésnek szóló, egyértelmű jelzés volt: érdemi változtatásokat kell végrehajtani a sztálini típusú berendezkedésen, hogy maga a rendszer fennmaradhassék. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a hatalommeg­őrzés szempontjából csakis egyetlen személy szavatolhatja az elkerülhetetlen reformok biztonságos vé­gigvitelét: a „jobboldali-nacionalista elhajlás” miatt az 1950-es évek elején félreállított és bebörtönzött korábbi pártvezető, Władysław Gomułka.

Tischler János: Az Infecundin-sztori, 1967

Az első magyar fogamzásgátló tabletta bevezetésének története

Minden bizonnyal csak kevesen tudják, hogy az orális fogamzásgátlás alaptörténetében honfitársaink úttörő szerepet játszottak. Nem sokon múlott, hogy az első fogamzásgátló tablettát a hazai gyógyszergyártás megalapítójának, a hormongyártásban kiemelkedő tevékenységet kifejtő Richter Gedeonnak a budapesti vegyészeti gyárában állítsák elő az 1930-as évek végén, vagyis közel húsz évvel azelőtt, hogy a ma használatos fogamzásgátlók prototípusa feltűnt a piacon.

Tischler János: A „győri csata” – 1965

„Nem mindennap van itt előttünk vezető funkcionáriusok összeférhetetlenségi ügye. Maga az a tény, hogy egy kommunistának az ügye a Politikai Bizottság elé kerül, óriási dolog egy ember életében” – jegyezte meg Apró Antal a harmadik napirendi pontra utalva az MSZMP PB 1965. augusztus 31-i ülésén, amelyet a szabadságát töltő Kádár János távollétében Biszku Béla vezetett.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon