Skip to main content

Tóth Ákos

Tóth Ákos: Fáziskésésben


Ha emberi számításaink nem csalnak meg bennünket, akkor mindaz, amit a kormány a közigazgatási reform címszava alatt tesz (próbál tenni, kísérletezik, erőltet – a megfelelőt kéretik kiválasztani), szembemegy mindazzal, amit az Európai Unió elvárna tőlünk. Ennek következményeivel minden valószínűség szerint csak 2007 után találkozhatunk. A legfájdalmasabb talán az lehet, hogy az EU új támogatási rendszerében a rendelkezésünkre álló uniós forrásokat nem vagy csak kínkeservvel leszünk képesek fölhasználni.

Tóth Ákos: A horgásztavak becsülete

Válasz Kun Istvánnak


Kun István publicistához méltó sistergéssel ostorozza „megcsontosodottan ráérő közigazgatásunkat” (A tizenkilencedik esélye. Beszélő, 2003. szeptember), és hasonlóképp vehemensen elemzi a tervezett közigazgatási reform lépéseit.

Végkövetkeztetésével, jelesül azzal, hogy ez a reform nem az a reform, egyet lehet érteni. Abban is van némi igazság, hogy ezen a tervezeten kár is lenne hosszabban gondolkodni, hiszen teljes körű elfogadásának nincs esélye. Nem csak az acsarkodó közélet miatt, hanem azért is, mert a lehető legcsekélyebb mértékű szakmai egyetértés sincs mögötte.


Tóth Ákos: Majdnem nemek

Ma még nem belátható, milyen következményei lesznek, ha a népszavazás során a kettős állampolgárság megadására vonatkozó kérdésben az igenek kerekednek felül – nagyjából így foglalható össze az MSZP és a kormány harsány „nemre hívása” a Magyarok Világszövetsége kezdeményezése nyomán kialakult rettenetes helyzetben. Fordítsunk egyet: ma még nem belátható, milyen következményei lesznek annak, hogy a népszavazás során a kettős állampolgárságra vonatkozó kérdés kapcsán majdnem a nemek kerültek többségbe.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon