Skip to main content

(Vargha Márton)

(Vargha Márton): Az aluljáróbeli könyvárusításról

Gosztonyi Ágnes: Huzatos paradicsom (Beszélő, 1995. február 2.)

  
Tisztelt Szerkesztőség!

Nemcsak a Beszélő, más lapok is megkongatták a vészharangot abból az alkalomból, hogy a BKV tabula rasát hirdetett a mélyállomásokon. Sajnos meglehetősen egyoldalúan, csak a Katalizátor Iroda szempontjából vizsgálják a dolgokat, ezért engedjék meg, hogy néhány előzményre felhívjam az Önök és Olvasóik figyelmét.

Az első kezdeményezés arra, hogy az aluljárókban valami rend alakuljon ki, tőlem származott, 1991-ben. Mint a Fővárosi Közgyűlés Kereskedelmi Bizottságának tagja rendeletmódosítást javasoltam.




(Vargha Márton): [Olvasói levél és egy előterjesztés szövege]

Langmár Ferenc: Egy régi dal visszhangja (Beszélő, 1992. szeptember 19.)


Tisztelt szerkesztőség!

Nagy érdeklődéssel olvastam Langmár Ferenc írását az úgynevezett dél-budai metróról. Azon kevesek közé tartozom a Fővárosi Közgyűlés tagjai közül, akik pontosan látják a ráfejlesztési csapdát, de emellett mást is. Azt, hogy Schneller István a közgyűlés 1991.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon