A válságos helyzetbe került magyar bankrendszer nem nélkülözheti az állam segítségét. Olyan tömegű behajthatatlan követelés halmozódott fel – elsősorban a hagyományos vállalati szektort finanszírozó, döntő mértékben állami tulajdonban lévő bankoknál –, hogy ez hosszabb távon veszélyezteti az érintett bankok talpon maradását.
A bankrendszer „második” reformjának azokat az örökölt viszonyokat kellene átalakítania, amelyeket az 1987. évi reform során vagy nem lehetett (pl. tulajdon), vagy nem látszott lehetségesnek (pl. örökölt hitelek rendezése), vagy nem tűnt kívánatosnak (pl. európai normák érvényesítése). A reform során ki kell szabadítani a bankszektort az állam és preferált vállalatai függőségéből, le kell bontani azokat a hatalmi viszonyokat, gazdasági kényszereket és mesterségesen emelt válaszfalakat, amelyek a monetáris célok és a hatékony tőkeallokáció megvalósításának érdekeit háttérbe szorítják.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét