Skip to main content

Vezér Erzsébet

Vezér Erzsébet: Megrontottak a fiatalok


Már a hatvanas években is készítettem interjúkat Lukács Györggyel. Amikor 1971-ben kérésére orvosa közölte vele, hogy az életéből már nem sok van hátra, címszavakban megírta önéletrajzát Megélt gondolkodás címmel. Ennek alapján kérdezgettük és vettük magnóra Eörsi Istvánnal az egész életét, amely sok más nyelvű kiadás után 1989-ben magyarul is megjelent. Lukács György 1971. június 5-én halt meg.

Amikor eltemették, én már Londonban voltam, ahol interjúkat készítettem többek közt a temetésről hazatért húgával, Mici nénivel. Ő mondta: „Tudod, ott olyan katonák álltak (ti.


Vezér Erzsébet:

Hát mi lesz ebből, tekintetes asszony? (Ady után szabadon)


Azt hiszem, hogy a mostani helyzetben még Ady sem tudta volna biztosan, hogy mi lesz ebből. Hát akkor honnan tudjam én? Én csak az érzéseimet és a reményeimet mondhatom el, de talán nem érdektelen egy apolitikus értelmiségi reményeit összevetni a megvalósulással.

Tehát azt hiszem, hogy ebből az összevissza hangzavarból, ebből a gyűlöletzuhatagból kialakul majd egy más előjelű gyűlölethullám. A gyűlölködők ugyanazok lesznek, csak pozícióik lesznek mások, és így gyűlölködésük hatásosabb lesz, mint az előző érában.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon