Skip to main content

Viktor Meier

Viktor Meier: Magyarország Európában

A remény Nyugatról, a gond Keletről jön


Ami az általános életérzést és demokráciafelfogást illeti, Magyarországon ilyesféle szakadás nem tapasztalható, az ország földrajzi helyzetét azonban tévesen fogják fel, és ennek következtében tévesen alakítják külpolitikáját. Sok magyar, többek között Antall miniszterelnök szívesen lenne minél előbb az Európai Közösség, a NATO és minden egyéb nyugat-európai intézmény teljes jogú tágja, jóllehet ez nemcsak előnyöket, hanem gondokat is hozna magával, amelyekhez Magyarország valószínűleg még sokáig nem nő fel.

Viktor Meier: A demokratikus választások után némi stílusigazításra is szükség lenne

Budapesti buktatók


A magyar választók nem utolsósorban avval is tanúságot tettek politikai érettségükről, hogy különböző irányzatok néhány különösen fülsiketítő hangú vagy másként szélsőséges közvetlen jelöltjét választókörzeteikben megbuktatták.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon