Skip to main content

William Totok

William Totok: Történelmi összefonódások

Szélsőjobboldaliság és revizionizmus Romániában


Az 1945 előtti időkből származó szélsőjobboldali gondolkodás és a nemzeti-kommunista államideológia összefonódása a legszembetűnőbben az 1943-as születésű költő és publicista, Adrian Paunescu által vezetett Flacara-kör[1] nyilvános rendezvényein mutatkozott meg.

A kör az azonos című folyóiratról kapta a nevét, melynek 1973-tól kezdve Paunescu volt a főszerkesztője. Ugyanebben az évben alakította az irodalmi kört is.


William Totok: Európa? Nem!

Beszélgetés Ion Cojával, a Vatra Romaneasca elnökhelyettesével


– Ön nemcsak elnökhelyettese, hanem ideológusa is a Vatrának. Tulajdonképpen milyen programmal rendelkezik ez a sokszor szélsőjobboldaliként emlegetett s közel négymillió tagot tömörítő szervezet?

– Programunk igen egyszerűen jellemezhető: nacionalista, de nem soviniszta! A Vatra azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kommunista propagandában meghamisított „nacionalizmus” szót rehabilitálja.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon