William Totok

Nyomtatóbarát változat

– Ön nemcsak elnökhelyettese, hanem ideológusa is a Vatrának. Tulajdonképpen milyen programmal rendelkezik ez a sokszor szélsőjobboldaliként emlegetett s közel négymillió tagot tömörítő szervezet?

– Programunk igen egyszerűen jellemezhető: nacionalista, de nem soviniszta! A Vatra azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kommunista propagandában meghamisított „nacionalizmus” szót rehabilitálja. A nacionalizmus ugyanis az olyan kis és közepes kultúrák számára, mint a román – és a többi hasonló népé – mindig is igen hasznosnak bizonyult, sőt jelen pillanatban egész egyszerűen menedéket jelent. A nacionalizmus csak akkor káros, ha erős gazdasági és politikai hatalommal párosul: például Németország, Oroszország vagy mondjuk Anglia, Kína esetében, ahol az imperializmus valamilyen válfajává lényegülhet át. A kis országok nacionalizmusa ezzel szemben teljesen természetes jelenség. Ha ön azt kérdezi: miért kell, hogy mi, románok, nacionalisták legyünk, erre azt válaszolhatom, azért, mert az egyesült Európa eszméje és a világ nemzetközivé válása nyomán egyre jobban felhígulnak a nemzeti kultúrák, és egyre inkább elvesztik identitásukat. Az angolszász kultúra modellje máris domináns szerepet játszik, terjed az amerikai viselkedésmód, s máris hatalmába kerítette ifjúságunkat. A Vatra mindent megtesz, hogy felhívja a figyelmet ezekre a tényezőkre.

– Igaz az, hogy a Vatrának külföldön is vannak szervezetei?

– A külföldön élő románok klubokba tömörülve vagy szervezetünk helyi képviselőiként kívánnak csatlakozni. Egy bizonyos Sas úr, aki Erdélyből Németországba vándorolt ki, nemrég megalakította szervezetünk német szekcióját. Még az úgynevezett Szovjet-Moldáviában is nagy szimpátiának örvend szervezetünk. Az embereket nemcsak céljaink, de még nevünk is vonzza.

– A Vatra tagságának jó része a Román Nemzeti Egységpárt szavazói köréhez tartozik. E párt listáján jutott be a parlamentbe az önök elnöke, Radu Ceauntea is. Sok Vatra-tag viszont a kormánypárt, a Nemzeti Megmentés Frontjára szavazott. Milyen a viszony a Vatra és a Front között?

– A Román Nemzeti Egységpárt – akárcsak a Front – főképp azért szerezte meg a választók szimpátiáját, mert 1989. december 22-ét követően igen nagy bizonytalanság támadt az erdélyi románság körében, és mert a magyar kisebbség számos akciója és állásfoglalása életveszélyes helyzetbe sodorta a románokat: a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége felelős több románellenes támadásért, de azért is, mert kérdésessé tették Erdély Romániához tartozását. A magyarok azt állítják, hogy Ceausescu alatt csak ők szenvedtek, a románok nem. 1944 után Erdélyben épp a magyarság volt a kommunista párt, a Securitate és az államigazgatás rohamcsapata.

A Front azért bizonytalanodott el, mert elveszítette követőit. Nehéz megmondani, hogy most hol is áll ideológiailag, egy azonban biztos, a Front nincs befolyással a Vatrára.

– Melyek azok a hagyományok, amelyeket a Vatra ma követni szándékozik?

– Az egyik legszebb hagyomány, amelyet a szervezet folytatni óhajt, Mihai Eminescu költő politikai eszmeisége. Oly gyakran vitatott publicisztikája különösen aktuálisnak mondható, kiváltképp a legutóbbi besszarábiai fejlemények tükrében. Nem véletlen, hogy Eminescu születésnapját Besszarábiában nemzeti ünneppé nyilvánították. A Vatra, kiadványok és nyilvános akciók révén, Eminescu politikai örökségét óhajtja terjeszteni, mert szellemében a legmélyebb román érzésvilág tükröződik, és számunkra ezáltal nyer igazolást az, hogy a románságnak van még valami mondanivalója a világ számára. E mondanivaló lényege, hogy létezik valami, amit csak román fogalmazhat meg, s aminek mindenképpen fönn kell maradnia.

– A román nemzeti költő, Mihai Eminescu, 1881-ben a következő – igen egyértelmű – mondatot írta le: „A bevándorló zsidóság elözönlötte Románia városait, lakosságunkat pedig megfertőzte morális és pszichikai dekadenciájával. A zsidókat nem asszimilálni kell, mert semmi értelme sincs annak, hogy ezt a nem produktív fajt románná tegyük, hanem szigorú törvényekkel munkára kell kényszeríteni őket. Ha a román fajt meg akarjuk védeni, úgy nem riadhatunk vissza semmilyen eszköztől, hogy a megfelelő időben ezt megtegyük.” Ehhez az idézethez hozzátenném még: Ceausescu alatt Eminescu politikai publicisztikája akadálytalanul és kommentárok nélkül megjelenhetett.

– Eminescu nem gyűlölte a zsidókat. Mindössze arról van szó, hogy abban az időben valóban jelentős zsidó bevándorlás vette kezdetét, amely a Moldvában lakók nemzeti identitását veszélyeztette. Ceausescu lehetővé tette számunkra, hogy újra tudatosíthassuk nemzeti értékeinket. Ezen az alapon távolodhatott el például az oroszoktol is. A történelem ezért egyszer majd egészen másképp ítél felőle, mint ahogy most teszik. Úgy gondolom, ma túl szigorúak vagyunk Ceausescuhoz.

– Úgy gondolja, hogy az 1946-ban, háborús bűnökért kivégzett Ion Antonescu marsallal szemben is túl szigorúan ítélkeztek?

– Egy olyan személyiséget, mint Antonescu, nem lett volna szabad kivégzőosztag elé állítani.

– Ön egyik, nemrég megjelent könyvében tagadja, hogy Romániában zsidók megsemmisítésére került volna sor, s ennek alátámasztására egy romániai zsidó író, Oliver Lustig vallomását idézi. Másrészt azonban közismert, hogy Antonescunak megvolt a maga „Endlösung-programja”, melyet részben meg is valósítottak. Moses Rosen, bukaresti főrabbi szerint pedig az Antonescu-diktatúra idején mintegy 300 000 zsidót gyilkoltak meg…

– Mindenki tudja, hogy a zsidók összevissza beszélnek. Nem hallotta még a mondást, hogy „Veszekszenek, mint zsidók a templomban”? Kinek van igaza, Oliver Lustignak vagy annak a Moses Rosennak, aki tudvalevőleg Ceausescu jó barátja volt? Ezen állításaival nemcsak Lustignak mond ellent, hanem több más zsidónak is, akik mindenesetre komolyabbak nála. Ráadásul nem maradtak forrásanyagaink azokból az időkből. Úgy hallottam, stratégiai okok miatt akkor szükségessé vált néhány cigány deportálása Besszarábia keleti területeire, Transznisztriába. Azokról van szó, akik a bombatámadások alatt az egyszerű emberek házaiban fosztogattak. Na ez van, de zsidók deportálásáról nem hallottam.

– A Vatra úgy tekint a magyar kisebbségre, mint Románia destabilizálásának egyik tényezőjére…

– Amikor mi, románok a magyarokról beszélünk, akkor az RMDSZ-re gondolunk, melyet nyugodtan tekinthetünk valamiféle kommunista utódpártnak. Ez kifejezetten a kommunista monolitizmus jegyében lép fel az azonos nyelvet beszélő romániai magyarok nevében. E szövetség már 1989. december 23-án megjelent, ám minden jel arra mutat, hogy már korábban is léteznie kellett. A szövetség élén egykori kommunista tisztségviselők állnak, ennélfogva ez nem antikommunista, hanem románellenes szervezet. A magam részéről ezt a szövetséget teszem felelőssé azért, hogy a román forradalom zátonyra futott, nem kevésbé az Erdélyben kialakult tragikus feszültségért. Nem a Vatrában találhatók az egykori nómenklatúra tagjai – ahogy a szövetség próbálja elhitetni –, hanem az RMDSZ-ben. A Vatra két hónappal az RMDSZ megszervezése után jött létre, és első demonstrációját a románság megvédése érdekében Marosvásárhelyen hirdette meg. Rögvest a forradalmat követően jól lehetett már látni azt az összeesküvést, valamint azokat az összehangolt akciókat, melyek Románia lejáratását, jó hírének befeketítését tűzték ki célul.

– Kik ezek az összeesküvők?

– Például azok, akik a marosvásárhelyi eseményeket előidézték, akik miatt a románság nap mint nap szembe kellett nézzen a veszéllyel. Az 1990-es márciusi összecsapásokban – a magyarok oldalán – számos cigány is részt vett; őket pénzzel vesztegette meg az RMDSZ, hogy a románokat bántalmazzák. Az összecsapások után elítélt cigányok családjainak az RMDSZ havi félmillió lejt fizet, fájdalomdíjként, és azért, hogy hallgassanak.

Terveik szerint Marosvásárhelyen a rendőrséget és a hadsereget provokálni kellett volna, hogy amikor azok tüzet nyitnak majd, ennek ürügyén a magyar csapatok meginduljanak Erdély felé. Utólag Magyarország felszólította volna a nemzetközi ENSZ-csapatokat a beavatkozásra, melyek aztán további privilégiumokat adtak volna a magyar kisebbségnek.

Európának végül tudomásul kell már vennie, hogy az erdélyi magyarok nemcsak jogokkal rendelkeznek, de privilegizált helyzetben vannak! Szégyen az, amilyen jogokkal a magyarorországi román kisebbség rendelkezik. A Vatra tökéletesen meg lenne elégedve, ha ezek a románok csak annyi jogot birtokolhatnának, mint a magyarok Erdélyben. Az RMDSZ nem hajlandó szóba állni a Vatrával, és terrorizálja azokat a magyarokat, akik más véleményen vannak, mint az RMDSZ.

– Nae Ionescu, a román fasizmus szellemi atyja – akinek A szélrózsa című kötetét épp most adták ki újra Romániában – azt állította, hogy minden románnak az ortodox egyházhoz kell tartoznia. Azok, akik más vallási közösségekhez csatlakoznak, nem igazi románok…

– Éppenséggel nem tudom, lehet-e egyáltalán „román fasizmusról” beszélni. Nae Ionescut pedig végképp nem lehet fasizmussal vádolni. Ő Európa legkiemelkedőbb gondolkodói közé tartozik. Megállapítása a románság ortodox voltáról egy meghatározott mentalitásra vonatkozik mindössze. Ezenkívül meg kell mondanom, az ortodox egyháznak nincsenek imperialisztikus követelései. Például igen sok görögkatolikus hívő is tagja a Vatrának. Ráadásul Magyarországon mintegy 600000 görögkatolikus, azaz román él, akik nyelvüket már elveszítették, hitüket azonban nem. Ők kényszerrel elmagyarosított emberek, a terrorisztikus módszerek következtében tehát nemzeti hovatartozásuk elveszett. A görögkatolikus egyház révén vissza lehet őket vezetni román eredetükhöz.

A fasizmus kérdésére visszatérve: a Légió sok egykori tagjával beszélgetvén egykoron azt tapasztaltam, hogy ezek tulajdonképpen nem fasiszták, mint például Mussolini követői voltak, minthogy nem fordultak el az egyháztól. Ellenkezőleg, a légionáriusok lélekben mélyen kötődtek az ortodox egyházhoz.

(Fordította: Ara-Kovács Attila)

• Külföld