Skip to main content

Szlovák rulett

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A mai szlovák belpolitikai válság közvetlen előzményei március elejére nyúlnak vissza. Kiváltó oka az volt, hogy a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalom egy része Meciar vezénylete alatt kivonult a közgyűlésről, és Demokratikus Szlovákia néven külön platformot alakított. Mivel Meciar egy személyben kormányfő is volt, ez a platform azon nyomban túlnőtt a mozgalom keretein. Több politikai erő is támogatásáról biztosította – pl. a Szlovák Nemzeti Párt, a volt kommunista párt, és az ún. Obroda (Megújhodás), a ’68-as reformkommunistákat tömörítő politikai csoportosulás. A platform így erősen balos színezetet kapott, s nem hiányzott belőle a nacionalista árnyalat sem.

Meciar ezt a tendenciát gondolkodás nélkül fölvállalta, s lépésével óriási népszerűségre tett szert. A többi politikai párt kissé késve, de határozottan reagált. A VPN, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen legfelsőbb döntéshozó szerve, a Szlovákiai Tanács bejelentette: mivel Meciar úgymond „pártszerűtlenül” járt el a mozgalommal szemben, haladéktalanul bizalmatlansági indítványt nyújtanak be ellene a parlamentben. Ez a határozat azonban a Kereszténydemokrata Mozgalom tartózkodása miatt nem remélhetett parlamenti többséget.

Veszélyes kanyarok

Az így kialakuló patthelyzet áthidalására létrehoztak három bizottságot a parlamentben. A belügyi bizottság Meciar belügyminiszteri tevékenységét vizsgálta, a külügyi a Knazko vezette Külügyi Kapcsolatok Minisztériumának ügyeit tekintette át, a harmadik, a parlament öt alelnökéből álló bizottság pedig a kormány munkájával és Meciar különféle nyilvános fórumokon tett kijelentéseivel foglalkozott. Meciar ugyanis lépten-nyomon olyan szólamokat hangoztatott, amelyek egész egyszerűen nem egyeztethetőek össze a parlamenti demokráciával („ő csak a népnek tartozik felelősséggel, őt a párt és a parlament ne ellenőrizze” stb.). Utána kellett nézni, megfelelnek-e a valóságnak azok az egymásnak olykor gyökeresen ellentmondó kijelentések, amelyeket Meciar moszkvai és müncheni útjai során elért „konrét eredményekről” tett. Meciar retorikája rendkívül veszélyes tendenciát idézett elő: a közvélemény-kutatások szerint ugyanis az elmúlt néhány hét során a lakosságnak csaknem 80 százaléka Meciar szociális és nemzeti célokat egyesítő programja mellé állt.

Mindezen folyamatok az elmúlt hét péntekjén érték el csúcspontjukat: a Szlovák Parlament Elnökségének háromnapos maratoni ülése értékelte az említett bizottságok beszámolóit, és összegző jelentésében végül is elmarasztalta a kormányfőt és néhány miniszterét. Ennek az értékelésnek gyakorlatilag minden pontja szavazás után született, tehát az összes parlamenti párt véleményét tükrözi: nem élesen, de egységesen negatívan értékeli Meciar külpolitikáját éppúgy, mint kormányának egyes gazdasági intézkedéseit, ugyanakkor helyteleníti a kormány, sőt a parlament önkényes átalakítására irányuló szándékait is.

A péntek esti határozat után nyilvánvalóvá vált, hogy Meciar nem maradhat a kormány élén, a kérdés csak az volt, milyen módon történjék a visszahívás. A parlament elnöke ekkor tárgyalóasztalhoz hívta a tíz parlamenti párt – köztük a három magyar mozgalom – képviselőit: együttes ülésen, majd négyszemközt is egyeztette álláspontjukat. Időközben azonban a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, illetve a Független Magyar Kezdeményezés között született egy döntés, melynek értelmében a Kereszténydemokrata Mozgalom vállalhatná magára a kormányfőállítás feladatát. A VPN kettéosztódása miatt ugyanis jelenleg ez a legnagyobb szlovák parlamenti párt (31 hellyel rendelkeznek, a VPN liberális szárnyának 25, a Meciar-féle platformnak 18 mandátuma van, az FMK-nak pedig 5). A több mint két napon át megállás nélkül folytatott koalíciós tárgyalásokon egyvalamiben sikerült megegyezni: a Kereszténydemokrata Mozgalom, a VPN – illetve ennek részeként a Demokratikus Platform –, a Demokrata Párt és a Független Magyar Kezdeményezés által alkotott négyes koalíciót nem lenne szabad fölrobbantani, hiszen ez alapul szolgálhat a parlamenti többség biztosításához.

Amikor kirepül a golyó

Idáig jutottunk hétfőn este. Kedden összeült a szlovák parlament elnöksége, s átalakította a kormányt, mégpedig a következőképpen: visszahívta Meciar kormányfőt és hét miniszterét, miközben miniszterelnökké nevezte ki Jan Carnogourskyt, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnökét. Esti ülésén három miniszteri poszt „kelt el”: az elnökség az igazságügyi, a szociális és a privatizációs tárca élére a VPN egy-egy képviselőjét nevezte ki. Ez azt jelenti, hogy az új szlovák kormányban a VPN liberális szárnya megőrizte domináns szerepét. Ami nagyon lényeges: sikerült megvalósítani a VPN-nel együttesen kialakított „stratégiánkat”, azt, hogy a gazdasági kulcspozíciók a kezünkbe a kerüljenek. (A gazdasági, miniszterelnök-helyettesi, a mezőgazdasági, az építésügyi és a külügyi poszt ugyan egyelőre betöltetlen.) Mindenesetre Meciar elveszítette legfontosabb embereit – külügyi frontemberét, Knazkót és privatizációs miniszterét, Húskát.

A kormánykoalíciónak a késő esti információk szerint négy stabil tagja van: a Kereszténydemokrata Mozgalom, a VPN liberális szárnya, a Független Magyar Kezdeményezés és a Demokrata Párt. Még nem világos, hogy Meciar platformja miként fog viszonyulni a koalícióhoz. Az is elképzelhető, hogy maradék két minisztere is elhagyja a kormányt, s a csoport ellenzékbe vonul. Mindenesetre e platform magatartásától függ, hogy lesz-e többségi kormány, vagy a négy mozgalom kénytelen lesz kisebbségi kormányt alakítani. Sem a Szlovák Nemzeti Mozgalom, sem az Együttélés nem jön e szempontból számításba, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom pedig már bejelentette, hogy nem kíván részt venni a kormányban, de mindenképpen konstruktív, a kormányt támogató pozíciót kíván elfoglalni a parlamentben. Ha mindez ebben a formában valósul meg, a Független Magyar Kezdeményezés szempontjából ez azt fogja jelenteni, hogy egy hónappal ezelőtt helyzetértékelésünk helyes volt, sikerült hozzájárulnunk a parlamentáris demokrácia értékeinek fenntartásához Szlovákiában.


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon