Skip to main content

Demszky Gábor főpolgármester beiktatási beszéde

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
1990. október 31.


Mélyen tisztelt polgártársak! Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim!

Ez a nap fordulópont az életemben, s azt hiszem, képviselőtársaim életében is: mostantól mindenért, ami ebben a városban van és történik, megkülönböztetett módon felelősnek kell ereznünk magunkat. Akkor is, ha víg kedvvel gyalogolunk.

Szeretném azzal a fogadalommal kezdeni működésemet, hogy amikor csak lehet, új tisztemben is gyalogolni fogok, mert azzal nem sok mérget juttatok polgártársaim tüdejébe. Önöket is arra kérem, hogy minél kevesebbet autózzanak mindannyiunk érdekében. Jön a tél, nő a füstköd, bizonytalanok a tartalékok.

A polgári mesterséget leginkább a magunk elkötelezésével gyakorolhatjuk. Budapest polgárának lenni mesterség, mindannyian most tanuljuk. A summája így hangzik: bárki vagy, érezd magad Budapest társtulajdonosának.

A polgár érzi a hatalmát és a felelősségét. Az elmúlt hétvége iskola volt mindnyájunknak arról, hogy ebben a városban sok hatalom van, és minden bizonnyal jönnek még újabb hatalmak is, amelyekre nem gondoltunk, és ez, bár nem könnyű, de jobb, mint ha csak egy hatalom volna.

Iskola volt ez a – mellesleg kellemesen tiszta levegőjű – víkend arra is, hogy minden hatalomnak óvatosan kell viselkednie, tekintetbe véve a többieket.

Megígérhetem, hogy a főváros vezetése az én irányításom alatt határozott lesz, de nem kihívó.

Azt kívánom, hogy a város képviseleti, adminisztratív és tanácsadó testületei minden fontos döntést alaposan megvitassanak az érintettekkel, az érdekeltekkel, a város lakosságával.

A városházának az a dolga, hogy tájékoztasson, a polgárnak az a dolga, hogy tájékozódjon, és ebben a párbeszédben, azt remélem, a sajtó közvetíteni fog. Kérem a tisztviselői kart, hogy éljen a nyilvánosság eszközeivel, mondjuk el, tisztelt munkatársaim, a polgároknak, hogy mit csinálunk és mit akarunk csinálni, és kérjük mindehhez tanácsaikat.

A közszolgálat tisztviselői és munkásai vagyunk, munkánkat elsősorban a hivatásbeli lelkiismeret és szakértelem jellemezze, és nem a politikai pártállás. Hadd érvényesüljön továbbá Budapest világnézeti sokszínűsége a város politikájában is. Kérem és igényelem valamennyi képviselőtársam egyenlően odaadó részvételét, tekintet nélkül arra, hogy mely párt jelöltjeként lettek azok. Jobbára pártok jelöltjeként indultunk, de az egész fővárosnak, ismétlem, minden budapesti lakosnak a képviselői lettünk.

Nehéz tél előtt állva, szegezzük figyelmünket a legsürgősebbre. Budapesti polgárok, nem engedhetjük meg, hogy ebben a városban bárki éhezzen vagy megfagyjon. Igen, akarjuk a piacgazdaság lendületes kibontakozását, de a város segíteni akar azokon, akik a maguk erejéből sehogy sem bírják. Kérem a budapestieket, segítsenek, polgárhoz illően, önhatalmúlag, és a tanácsot előzze meg a meleg étel.

Meggyőződésem, hogy az ínség enyhítése összefér a humánus és európai közgondolkodással. Ma este fél 11 órakor bezárnak a főváros pályaudvarai. Sok száz hajléktalan kerül az utcára. Elhelyezésükre intézkedési tervet dolgoztunk ki. Az átmeneti szállásokon történő elhelyezés mellett felkérem a fővárosi kórházakat, hogy készüljenek föl a beteg hajléktalanok fogadására. Munkatársaimmal ott leszünk a pályaudvarok bezárásakor. Egyéb területeken is (de nemcsak a hajléktalanokról van szó) fontoljuk meg közösen újra, hogy milyen várost akarunk és akarhatunk. Szembesítenünk kell a mai eszünkkel és lehetőségünkkel a tegnapi terveket. Tisztelem a város szakigazgatásában érvényesülő folytonosságot, semmilyen tudás ne vesszen kárba, de az idő mindannyiunktól alkotó rugalmasságot követel. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak jövendő munkatársaimnak, a városháza alkalmazottainak, vezetőinek és a fővárosi közüzemek munkásainak azért az igen kemény helytállásukért, amellyel a hétvégén fenntartották a közellátást, működtették nyugodt erővel a várost.

Csak annyit mondhatok: tisztelem őket ezért, és számítok rájuk. Kérem őket, hogy segítsenek nekem.

Külön köszöntöm a kerületi polgármestereket, frissen megválasztott társaimat, akik a páter familias gondosságával látták el feladatukat a válságos napokban.

Engedjenek meg egy személyes vallomást.

A budapesti rendőrség ezekben a napokban, a legnehezebb órákban is a békés, tárgyalásos rendezés, a megegyezés feltételeinek megteremtésén volt. Közös célért munkálkodtunk. Ez, bevallom, jó érzéssel tölt el.

Milyen városházát is képzelek el?

A városháza nyitva kell hogy legyen a hozzáértők előtt. Budapestnek szüksége van az értelmiségre. Az önkormányzat szellemi önkormányzatot is jelent művek és játékok által. Városunknak javára válna, ha tisztviselők és gondolkodó polgárok között természetes lenne a párbeszéd, ha a tudósok és a művészek munkatársat látnának a tisztviselői karban.

A művelődés és a mulatság, a vallás és a vita szállásai pedig tekintsék magukat városunk kedves gyermekeinek legalább annyira, mint a testi szolgáltatások intézményei. Lehet, hogy a tél szigorú lesz, de az ünnepeknek adjunk méltó helyet az életünkben. Gazdagabb Budapestet nem kívánhatok magunknak a közeljövőre, barátaim, de kedvesebb Budapestet igen!






































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon