J. I.

Nyomtatóbarát változat

Kulin Ferenc készséggel, de nem titkolt aggályokkal vállalkozott arra, hogy a Beszélőnek nyilatkozzon a harmadikutasság lényegéről, a Magyar Demokrata Fórum elképzeléseiről és a mozgalmon belüli irányzatokról.

– Hiába nem az SZDSZ lapja a Beszélő, de ehhez a párthoz áll közel, vagyis a megszólalásom pártközi érintkezésnek minősül. Híve vagyok annak, hogy ilyenekre gyakrabban kerüljön sor, de a mai helyzetben ez nem természetes. A két szervezet viszonyát megterheli az az áldatlan sajtóháború, amely nem az MDF programjának érdemi bírálatára, hanem egyes vezetőinek denunciálására irányul. Abban a reményben vállalkoztam erre az interjúra, hogy ez is segít feloldani a feszültséget. Ugyanakkor félek attól, hogy nem így lesz.

Ami a harmadik utat illeti, ez egyike azon témáknak, amelyek az indokoltnál nagyobb hangsúlyt kaptak a két párt közötti vitákban. Olyan értelmezést tulajdonítanak az MDF-nek, amely a XX század egyik harmadikutas koncepcióját valóban jellemezte, de nem az egész eszmekört, s még kevésbé azt, amelynek kimunkálásán az MDF fáradozik. Az eszmekör egy elemét próbáljuk folytatni azzal, hogy fokozott figyelmet fordítunk a nemzeti, történelmi adottságokra. Nem arról van szó, hogy az MDF elutasítja azt a fordulatot, amely a tervutasításos, diktatórikus gazdaságirányítás helyébe egy szabad piacgazdaságot állítana. Nem helytálló az sem, hogy az MDF a kapitalista modellt éppúgy elveti, mint a sztálinistát. Nem hisszük, hogy a gazdaság valami harmadik módon, valami más formában is elképzelhető, mint a nyugati demokráciákban. Az átmenetet azonban sokkal óvatosabban fogjuk fel, mint ahogy az SZDSZ hangadói, akik radikális és gyors fordulat szükségességéről beszélnek. A gazdasági, szociális, egészségügyi és közérzetbeli feltételek aggályos szem előtt tartásával tartjuk kialakíthatónak a szabad piaci viszonyokat. Nem akarjuk túl radikálisan csökkenteni az állami tulajdon részarányát, mert ez a társadalom a mai szellemi, szociális és erkölcsi elnyomorodásában nem képes egy gyors váltással vállalkozó tulajdonossá válni. Ezért a magántulajdon és az állami tulajdon viszonyában legfeljebb negyven-hatvan százalékos arányt tartunk reálisnak. A nemzeti, történelmi adottságokra alapítjuk ezt a véleményünket.

E nézetkülönbségek azonban nem indokolnak késhegyig menő politikai küzdelmet a két szervezet között. Akármilyen jövőképet vázol fel valamely szervezet, kérlelhetetlen gazdasági és történelmi szükségszerűségek fognak érvényesülni, s nem a papíron megfogalmazott pártprogramok. A két mozgalom közötti ellentét valódi okáról az a személyes véleményem, hogy rosszul felfogott politikai taktikázásból élezik a helyzetet, ami ugyan érthető, hiszen a választási küzdelem már folyik, s az SZDSZ, mint kis bázissal rendelkező párt, így próbál támogatókat szerezni. A fontosabb ok, amely az egész magyar ellenzéki politizálás jellemző hibája: a politikai kultúrálatlanság. A szabaddá vált szellemi ételben és sajtóban személyes ellenszenvek, fenntartások kerültek felszínre és kaptak politikai színezetet. Közben az a furcsa helyzet jött létre, hogy a pártok között a döntő kérdésekben alig van különbség. Van egy-két pont, ahol akad, de ez nem elsősorban programbeli ellentétekkel, hanem a pártok történeti örökségével, szociológiai bázisával, a különböző értelmiségi csoportok által meghatározott jellegével magyarázható. A magyar polgár sem programokra szavaz majd, hanem rokonszenvesebb és ellenszenvesebb pártok közül választ. Ez egy bornírt állapot, de ebből az állapotból kifelé és nem visszafelé kellene haladni.

Az MDF-en belüli irányzatokról úgy vélem, hogy ezek inkább szakszerű elemzéssel mutathatók ki, nincs szó egymással szemben álló és polemizáló frakciókról. Maga a mozgalom használja azokat a kategóriákat, hogy van benne egy kereszténydemokrata, egy nemzeti liberális és egy népi-nemzeti vagy harmadikutas irányzat. A legmeghatározóbb azonban az a szellem, amelyet a lakitelki alapítók képviselnek. Ez önmagát népi-nemzetinek tartja, eszmei forrását a népi írók mozgalmában, visszamenőleg a magyar irodalom népnemzeti vonulatában találja meg. E jellege miatt éri az MDF-et lényegében igaztalanul az a vád, hogy nacionalista, provinciális, antiszemita. Azért merem vállalni e nemzeti vonulat képviseletét, mert tudom, hogy ennek a hagyománynak létezik egy européer, mindenfajta fertőzöttségtől mentes változata, amelyet egyfelől Kölcsey, másfelől Bibó István képvisel.

A kongresszusi eshetőségek szempontjából nézve, amit elmondtam, programként és prognózisként is felfogható. Remélem, hogy megszűnik sokat felhánytorgatott fogyatékosságunk: nyilvánosságra kerül programunk. Abban is bízom, hogy egy olyan politikai stílust alakítunk ki, amely nem gerjeszti tovább az indulatokat sem az ellenzéken belül, sem azon kívül, hanem a sajátos vonások határozott vállalásával megteremtjük a többirányú partnerség feltételeit.

• Seregszemle