Bauer Tamás

Nyomtatóbarát változat

Amikor az augusztus 26-i királydombi gyűlés alkalmával az SZDSZ-ről kérdezte Demszky Gábort a tv-híradó riportere, ő azt tartotta legfontosabbnak kiemelni, hogy az SZDSZ sem a választások előtt, sem utána nem hajlandó koalícióra az MSZMP-vel. Más eltérést a többi ellenzéki párttól nem jelölt meg. Ez az SZDSZ propagandájára általában is jellemző. Szeptemberben azután a háromoldalú tárgyalásokon bekövetkezett véleménykülönbségből is annyit értett meg a közönség, hogy az SZDSZ az, aki kevésbé hajlik kompromisszumra. Egyre inkább olyan kép alakul ki, amely szerint az SZDSZ az ellenzéki pártok egyike, amely a többi ellenzéki párttól – a Fidesszel együtt – radikalizmusában, a kommunistákkal való együttműködéssel szembeni hajthatatlanságában tér el. Ez még legfeljebb azzal egészül ki, hogy az SZDSZ az, amely nyíltan magántulajdont, kapitalizmust akar, tehát az SZDSZ képviseli – a középpártokkal szemben – a konzekvens jobboldalt.

Márpedig az így kialakuló kép hamis. A jövőkép, a kívánatos társadalmi berendezkedés tekintetében – az Elvi Nyilatkozat, illetve a jóváhagyott program szerint – mélyreható különbségek vannak más ellenzéki pártok és az SZDSZ között. Mi nem azért nem az MDF-hez vagy a Kereszténydemokrata Néppárthoz csatlakoztunk, mert oda nem nyertünk bebocsátást, hanem mert mások a politika elképzeléseink. Mint – a másik oldalról – az Ifjúsági Demokrata Fórum alapító levele is rámutat: „Ma szétválnak azoknak az útjai, akik együtt indultak, mert közös volt, amit nem akartak, de különböző az, amit akarnak.” (Magyar Nemzet, szeptember 7.) Ha ezt nem tesszük világossá, akkor félrevezetjük a társadalmat és öngólt is lövünk: a választóknak nem lesz okuk arra, hogy a bizonyára kisebb SZDSZ-re szavazzanak, és ne a Nemzeti Centrum néven kialakulni látszó választási szövetség jelöltjeire.

Melyek az SZDSZ társadalmi jövőképének és politika viselkedésének azok a sajátosságai, amelyek más ellenzéki szervezetektől megkülönböztetik?

1. Mindenekelőtt a múlthoz való viszony. Az Elvi Nyilatkozat nem vállalja fel általában az „ezeréves Magyarország” hagyományát, hanem világosan megjelöli azokat a magyar szabadságmozgalmakat, amelyek örökségét magáénak tekint. Ma is azonosulunk azzal, ahogyan a történelmi Magyarország 1944–45-ös összeomlását Bibó István, Illyés Gyula és Nagy Imre nemzedéke felszabadulásként érte meg, amin az sem változtat, hogy a magyar nép akkor egy napig sem tudott „élni a szabadsággal”, az elsöpört régi urak helyébe új urak, a kiűzött megszállók helyébe új megszállók léptek. Ezzel az SZDSZ elhatárolja magát a történelmi magyar uralkodó osztályoktól, és minden olyan mai törekvéstől, amely az 1945 előtti Magyarországot sírja vissza.

2. Sajátja az SZDSZ-nek a harmadik út elutasítása: tervgazdaság és piacgazdaság, újfajta rendiség és jogegyenlőség, állampártiság és népszuverenitás között nem tudunk harmadik utat elképzelni. Elvetjük – miként szovjetunióbeli vagy lengyelországi elvbarátaink is elvetik – a Nyugattal szembenálló sajátos kelet-európai alkat, „tiszta néplélek” mítoszát és a sajátos magyar (orosz, lengyel) út feltevését. A modernizációhoz Kelet-Európában, így Magyarországon is csak a korszerű piacgazdaság és a képviseleti és közvetlen demokrácia olyan együttese vezethet el, amely a mai Nyugat-Európában bontakozik ki.

E megfogalmazás jelzi; hogy korszerű piacgazdaságon nem a tizenkilencedik századi, vagy akár a harmincas évekbeli kapitalizmust értjük. Az ezredforduló szabadelvűsége az emberi szabadságnak a gazdasági kiszolgáltatottságból fakadó korlátait is feszegetni igyekszik, ha – a marxista koncepciótól eltérően – tudomásul veszi is, hogy azokat egyszer s mindenkorra kiküszöbölni nem lehetünk képesek. A gazdasági kiszolgáltatottság enyhítése végett állunk ki a dolgozói részvétel, az erős szakszervezetek és a sokrétű állami és államon túli szociálpolitika mellett. E szociálpolitikának – a hagyományos liberalizmust meghaladva – tudatosan vállalnia kell a pozitív diszkrimináció elvét. A teljesítményelvű gazdaság csak a szolidaritáselvű társadalompolitikával együtt biztosíthat társadalmi stabilitást.

A hagyományos liberalizmussal szemben a gazdasági berendezkedés fontos korlátja kell hogy legyen napjainkban a környezet-újratermelés szempontjainak intézményesített figyelembevétele a gazdálkodásban, a gazdaság fejlesztésében.

3. Nemcsak általában a gazdasági korszerűsödés, de a válságkezelés szempontja is előtérbe állítja felfogásunkban a világgazdaságba és azon belül Európába való integrálódást. Elutasítunk mindennemű gazdasági nacionalizmust, elkülönülést, szorgalmazzuk a vállalati szintű összefonódást, a nemzetközi vállalatok magyarországi térnyerését mint a technikai és vezetési ismeretek és készségek átvételének fő csatornáját.

4. Az SZDSZ mint a demokratikus ellenzék ügyének továbbfolytatója, az emberi és állampolgári jogok ügyét kívánja képviselni nemcsak a kommunista egypártrendszerrel, de minden más tekintélyelvű törekvéssel szemben, amely az egyén szabadságával szemben bármilyen más állam vagy más közösség feltétlen elsődlegességét hirdeti. Síkraszáll azért, hogy ha bárki nem osztja az SZDSZ elképzeléseit, joga legyen ezt hirdetni, joga legyen velünk szemben szervezkedni. Nem osztjuk azt a nézetet, hogy ha mi károsnak, veszedelmesnek tartjuk a kommunista pártot, akkor ne legyen bárkinek joga kommunista pártot alakítani, kommunista nézeteket hirdetni, azok helyességéről másokat meggyőzni próbálni.

5. Túl a politikai szabadságjogokon, a mindennapi élet, az oktatás, a kultúra terén is toleranciát hirdetünk. Úgy gondoljuk: ha bárki nem osztja a mi felfogásunkat a nemes, tartalmas életvitelről, joga legyen semmibe venni a mi elképzelésünket (amíg ezzel mások hasonló szabadságát nem sérti). Nem osztjuk ezért például azt a nézetet, hogy ha mi március 15-én ünnepelni akarunk, akkor más ne mehessen bevásárlóútra Bécsbe. Nem osztjuk azt a nézetet, hogy ha valaki mindenek felett fontosnak tartja a népesség fogyásának megállítását, akkor bárki másnak ne legyen joga az abortuszhoz. Ha magunk nem is kedveljük a horrort vagy a pornót, nem helyeseljük, ha a határon a magyar vámtisztviselő elkobozza a szexlapot vagy a videokazettát. Senki se írja elő a másiknak a követendő ízlést.

6. Hívei vagyunk a pluralizmusnak. Tudatában vagyunk ugyanis annak, hogy nézeteink, törekvéseink csak egyikét jelentik a magyarság különféle csoportjai számára ma vonzó nézeteknek, törekvéseknek. Nem gondoljuk, hogy a kívánatos társadalmi berendezkedés kérdésében inkább létezne valamiféle sajátosan magyar, a magyarság egésze vagy akár többsége számára egyaránt elfogadható eszmerendszer, mint amennyire a franciákat, az osztrákokat vagy a bolgárokat sajátosan egyesíti egyfajta törekvés. Mint ahogy nem lehetett ilyen a kommunista eszmerendszer, nem lehet ilyen a liberális vagy a keresztény-nemzeti eszmerendszer sem. Ezért és nem csupán a kommunista pártállammal szembeni taktikai megfontolásból állunk ki a többpártrendszer mellett.

7. A nemzeti és kisebbségi kérdésben elfoglalt álláspontunk lényege: határozottan kiállunk a nemzeti függetlenség mellett és a nemzeti és etnikai kisebbségek védelmében. Mint ahogy általában is fellépünk az emberi kiszolgáltatottság ellen, fellépünk a nemzeti elnyomás, a kisebbségek elnyomása ellen. Ugyanakkor tagadjuk a magyarság bármiféle magasabbrendűségét, különös elhivatottságát. Nem tarjuk a magyar szabadságot elérhetőnek más nemzetek és nemzetiségek szabadságának rovására. Mint ahogy a magyar szabadságmozgalmak történelmünkben erőt nyertek más népek szabadságmozgalmaiból, mint ahogy a magyarországi demokratikus ellenzék a múltban is együttműködött a kelet-európai népek demokratikus mozgalmaival, így látszik az ígéretesnek a jövőben is. Szolidaritást vállalunk minden elnyomott kisebbséggel, így nemcsak a szomszédos országok magyar kisebbségeivel, de a szovjetunióbeli románokkal, a jugoszláviai albánokkal vagy a bulgáriai törökökkel is. A magyarság lelkiismereti kérdésének tekintjük a szolidaritást a hazai cigánysággal, és szükségesnek tartjuk a cigányság emancipációját előmozdító pozitív diszkriminációt. Elutasítunk mindenféle antiszemitizmust, bármiféle numerus clausus nyílt vagy burkolt felelevenítését.

8. Az SZDSZ világi párt és világi államot kíván, ezért következetesen fellép az állam és az egyház szétválasztásáért. Ez egyfelől az egyházaknak az atomtól való teljes emancipációját jelenti. Fellépünk az állami egyházirányítás bármiféle átmentése ellen. Ugyanakkor fellépünk az államnak az egyházaktól való függetlenségéért, az állami intézmények világi jellegének fenntartásáért is. Nem várunk el hivatalos állami részvételt az egyházi ünnepeken, sem egyházi részvételt az állami ünnepeken. Legyenek az állami iskolában egyenlő feltételei a különféle gyermekszervezeteknek, de a hitoktatás ne épüljön be az órarendbe. Legyen módjuk a katonáknak vallásos életre a katonai szolgálat során, de magában a hadseregben ne folyjék vallásos nevelés, a hadsereg kötelékében ne legyenek tábori lelkészek (mint ahogy politikai tisztek sem). Legyen szabad a vallás, de továbbra is legyen szabad az ateista propaganda is.

9. A bemutatott elképzeléseket az SZDSZ következetesen képviseli. A következetes fellépés azonban nem szükségképpen szélsőséges fellépés. Miközben hívei vagyunk a politikai függetlenségnek és a nyugati orientációjú külgazdasági politikának, és nem vagyunk hajlandók a Varsói Szerződésből való magyar kilépést a blokkok kölcsönös megszüntetéséig elhalasztani (mint az MSZMP), nem lépünk fel a KGST-ből és a Varsói Szerződésből való azonnali egyoldalú kilépés jelszavával, hanem programunk reális, előnyös, jól képviselhető megoldásokat javasol. Garanciákat követelünk a demokratikus átalakulásra, nem vagyunk készek „közös ünneplésben” megjelenő, feltétel nélküli nemzeti összeborulásra, de nem lépünk fel az állampárti elit tagjainak egyéni megbélyegzéséért büntetőjogi felelősségrevonásáért. Károsnak tartjuk az állami tulajdon átfogó rendszerét és valóságos piacgazdaságot csak a magántulajdon túlnyomó szerepe mellett tartunk lehetségesnek, de nem tartanánk célravezetőnek az állami tulajdon gyors, látványos átalakítását, népi részvények formájában való felosztását, mivel ez aligha vezetne ésszerű működésre képes rendszerhez.

Törekvéseink nem tekinthetők jobboldalinak; szociálliberális programunkban baloldali és liberális elemek ötvöződnek. Ha egyáltalán van értelme a jobbra-balra meghatározásoknak, akkor a „Nemzeti Centrumtól” inkább balra, mint jobbra állunk. Az országgyűlési képviselőválasztások kiírásáig az SZDSZ fő meghatározója az, hogy ellenzéki párt, amely a többi ellenzéki párttal együtt a pártállam felszámolásáért harcol. Ha azonban a szabad választások tényével vége a pártállamnak, akkor már az válik meghatározóvá, hogy baloldali demokratikus párt, amely – ha a név nem lenne foglalt – nyugodtan nevezhetné magát akár szociáldemokrata pártnak is.

• Seregszemle