Skip to main content

Még mindig jobb…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
A magyar Waldorf


A Waldorf-pedagógia akkor született, amikor az Európát megrázó különféle forradalmak rendre megbuktak 1919 táján. A jövő egyetlen esélyét a szabadságra nevelés jelentette; szabad emberek szabad iskolában szabaddá nevelik a gyerekeket, akiket azután már nem lehet elkápráztatni a vak engedelmeskedés kézenfekvő kényelmével. Imponáló szellemi vállalkozás. Nem terjedt tűzvészként a világon, mert ugyan melyik hatalomnak érdeke támogatni az igazán szabad, számára ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan kezdeményezéseket, amikor olyan jól működik a profi alattvalóképzés?!

Előtörténet


A magyar Waldorf-mozgalom kezdete az ötvenes évekbe vezet vissza, amikor Rudolf Steiner munkásságával, főként az antropozófiával (emberekről szóló bölcsesség) foglalkozó értelmiségi kör működött Budapesten. Többek között a Waldorf-pedagógia is téma volt, a részt vevő fiatalok teljes odaadással folytatták a gondolatkísérletet a kőkemény sztálinizmus közepette.

Később a Waldorf-pedagógia és az iskolák ügye gondolatból programmá vált. 1989-ben egy solymári orvos, Jakab Tibor kezdeményezésére jött létre az első magyar Waldorf-óvoda, és nem sokra rá az iskola. A minisztériumi engedélyezés Vekerdy Tamás kerettantervén alapult. Talán Vekerdy munkájának, talán a talaját vesztő pártállam gyengeségének tudható be, de a solymári Waldorf-iskola egyből tizenkét évfolyamra kapott engedélyt, míg az utána jövők – hat iskola és tizenkét óvoda – évente kuncsoroghatnak az engedélyek megújításáért.

Nagyszabású tervek születtek Solymáron. Az óvoda és az iskola mellett a pedagógusképzést is ide képzelték az alapítók, itt lett volna egyúttal a hazai Waldorf-központ. Makovecz Imre tervezte meg azt az épületet, amely otthont adott volna a komplexumnak. Komplexum helyett azonban komplexus következett.

Egy Waldorf-iskolához ugyanis egyfelől a pedagógusok tartoznak – szabad és független szakemberek, akik a tantestületben egyenlőkként együtt hozzák meg szakmai döntéseiket –, másfelől meg a szülők, akik a működés anyagi feltételeit is megteremtik. A solymári Waldorf-központ kialakítása viszont enyhén szólva is meghaladta volna teherbíró képességüket. Pénz végül is került – nem a szülői bukszából, Makovecz szerezte valahonnan –, de akkor meg egyesek arról kezdtek moralizálni, mennyire tudja megőrizni az intézmény az önállóságát, szabad szellemét, ha milliókért fedelet húznak fölé. A Waldorf-mozgalom üzenete – „te is megcsinálhatod az iskolát a faludban a barátaiddal” –, egy ilyen palota felől nézve legalábbis hiteltelen.

Szó szót, sértés sértést követett, végül az iskola elköltözött Pesthidegkútra, egy használaton kívüli iskolaépületbe.

Egyenlők közül az egyenlőbb


Csakhogy magától a levegőváltozástól még nem áll össze egy működő struktúra. A Waldorf-iskolák jellemző szerkezetét létrehozni fáradságos feladat: el kell érni, hogy minden résztvevő pontosan tudja, mibe van beleszólása, és mibe nem enged beleszólni, hogy mindeközben a másik fél érdekei se sikkadjanak el, és az iskola is gördülékenyen működjék. Szóval embert próbáló dolog szabadnak, egyenlőnek, önérzetesnek és felelősségteljesnek lenni. Például ha azzal szembesül a tanári gárda, hogy az egyenlők közül ki kell választani a legegyenlőbbet, mért az oktatási törvény szerint igazgató nélkül nincs iskola. A hidegkúti Waldorf-iskola élére ily módon Kocziha Miklós került, aki még a legrosszabb nyelvek szerint is igen tehetséges pedagógus és karakán férfi. A szülők egy része szerint az iskola a Waldorf-szerkezet híján eddig is csak kézi irányítással ment el szabad irányba, de eddig legalább az a Vekerdy gyakorolta a paternalizmust, aki mégiscsak ért hozzá, és legalább nem tagja a tanári testületnek. Most viszont a műszerfal a kormánnyal együtt egy kollégához került. A pedagógusok egy része meg a szülők egy csoportja aggódni kezdett, hogy vajon mit hoz ki egy tanárból, ha igazgató lesz. Más iskolákban dolgozó pedagógusok ezt most ne is olvassák. Szóval mi lesz, ha az igazgató bele akar szólni a szakmai munkába, ha munkáltatói funkciókat próbál majd gyakorolni? Ez elképzelhetetlen egy Waldorf-iskolában.

Az aggodalmakat növelni látszott, hogy teljes mellszélességgel az új igazgató mellé állt a tanári gárdából Székely György, a kiváló antropozófus és felesége, a nemkülönben waldorfos Székely Anikó. Így sokan azt gondolták, hogy a szakmai munka lényege, a teljes önállóság és a közös döntéshozatal lehetősége elveszhet.

Beteges bimbók


Ezen elvitatkozgattak az érintettek, majd négy pedagógus eltávozott, és jó pár szülő is elköszönt az iskolától gyermekeikkel együtt. A hangoskodó szülők júliusban levelet kaptak az igazgatótól, hogy gyermekük további Waldorf-tanulmányai érdekében szíveskedjenek együttműködni az iskola vezetésével. Szeptembertől a hidegkúti iskola új épületben kezd, új elsős osztálytanítókkal. Többen szakképzetlenek, megtörve hosszú évek hagyományát. Akárhogy is, amint azt néhány csalódott hidegkúti szülő megfogalmazta: egy Waldorf-iskola egyszerűen nem tud olyan rossz lenni, mint egy állami.





















Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon