Skip to main content

Pró-beköszöntő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A jó cenzúra országlása idején bizonyára Ön is szomjúhozott az igazságra, kedves Olvasó. Ma, az igazság-túltermelés napjaiban, amikor mindenki olyan őszintén politizál, ahogy csak tőle telik, valóságos csapással fenyegetjük, amidőn bejelentjük: ezentúl sűrűbben fogja traktálni politikával a Beszélő.

Sűrűbben? Igen: hetenként. De egyelőre csak kéthetenként. Nincs elég pénzünk, felszerelésünk, munkatársunk ahhoz, hogy minden héten ott legyünk a standokon. A szamizdat-Beszélő negyedévenként megjelenő havi folyóirat volt – most kéthetenként kiadott hetilap leszünk, abban a reményben, hogy idővel hetenként előállított napilappá kupálódunk ki.

Reményeink nagyobbak tehát mostani szervezési gondjainknál. Úgy véljük: az elemző politikai publicisztika – ami a szamizdat-Beszélőnek is arculatot kölcsönzött – továbbra is elkel a piacon. A szamizdat lába alól eltűnt a talaj; ha viszont végleg visszavonulnánk, elveszítenénk a fórumunkat, lemondanánk arról a törekvésünkről, hogy az elemzés és a racionális érvelés eszközeivel megnyerjük a közönséget liberális és szociális nézeteinknek.

Nincs más hátra, mint az előremenekülés: a szabályos lappá válás. Alkalmazkodnunk kell a szabályos lapelőállítás technológiájához, amely az írást puszta nyersanyaggá, betördelendő betűhalmazzá gyúrja át. Ez a technológia minket magunkat is átgyúr elkerülhetetlenül.

Még csak a kezdeteknél tartunk, és erről az itt olvasható, párszáz példányban megjelenő kísérleti számunk is árulkodik. Az újság jelen formáját és beosztását nem tekintjük véglegesnek; e szám belső arányai is hagynak kívánnivalót maguk után. Amit e próbaszám bizonyít, egyelőre csak annyi, hogy itt vagyunk, dolgozunk, és hogy meg tudunk tölteni jó írásokkal ennyi lapfelületet.

Igaz, ezt eddig is tudtuk.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon