Skip to main content

Szerep­osztás

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat

Szabó Marcellnak

A székeket még délután, mikor még
nem jöttek a madarak, kivittük.
A levegőt, mint egy homokágyat
kisimítottuk, nem fulladtunk meg.
Aztán hirtelen beesteledett.
A madarak, mint muslicák
egy barack alatt, kitöltötték a teret.

Megegyeztünk, hogy osztunk
    szerepet,
mindenkinek lesz funkciója.
Elkerüljük így az esetlegest.

Aztán ettünk szendvicset, hozzá meg
    ittunk sört.

Figyeltük a nőket fehérben, a szőke
    kisgyereket,
És beszéltünk a semmiről.

Egy asztalnak a sarkát, egy ajtón a
    kilincset.
A végleteket. Egy napszemüveget egy
    műanyag
fejre, inget egy nem is létező
    mellkasra.
Most ezt képzelem.

Madarakat a kisimított levegőbe.

Csakis a szükség követi a pontokat.
Ahogy izzósorban vákuum a fényt.

Az elfáradt karlejtéseket, s a szorítást,
ahogy mosni ablakot, vagy sepregetni
otthon, el kéne felejteni.

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon