Skip to main content

Tájékoztató Duray Miklós ügyéről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Duray Miklós geológus (sz. 1944) a csehszlovákiai magyar értelmiség kiemelkedő alakja. Az 1968-as demokratikus nyitás idején a magyar ifjúsági mozgalmak egyik vezetője. A megváltozott körülmények között is sokoldalú tevékenységet fejt ki a csehszlovákiai magyarság szellemi életében. Több tanulmányt írt a kisebbségi problémákról, a magyar kisebbség helyzetéről; egyik ilyen írása a Bibó-emlékkönyvben olvasható.

1982. június 3-án civil ruhás nyomozók jelentek meg Duray pozsonyi munkahelyén, átkutatták hivatali szobáját, majd otthonában is házkutatást tartottak. Lefoglalták feljegyzéseit, kéziratait, írógépét, valamint egy primitív, házilag elkészíthető sokszorosító szerkezetet. A házkutatást követő kihallgatása során Duray vallomást tett: ő a szerzője a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága (CSMKJB) név alatt elterjedt dokumentumoknak.

A CSMKJB 1978-ban jelentkezik először, a magyar iskolák ellen tervezett újabb támadásra hívja fel a figyelmet. 1979 januárjában beadvánnyal fordul a kormányhoz az iskolák ügyében. Májusban újabb emlékiratot bocsát ki; ez a csehszlovák alkotmány alapján fogalmazza meg a kisebbség sérelmeit. Az emlékiratot 1979 őszén egy levél kíséretében eljuttatják a Charta ’77 szóvivőihez. Novemberben a Charta-mozgalom képviselőinek felkérésére újabb tanulmány készül a magyar kisebbség helyzetéről. 1980 februárjában a bizottság neve alatt elemzés kerül nyilvánosságra, amely az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-határozatok és a Helsinkiben elfogadott megállapodások fényében tárgyalja a sérelmeket. 1981 tavaszán újabb akcióra kerül sor az iskolák ügyében: a bizottság tiltakozó levele egész Szlovákiában eljut a magyartanárokhoz és a szülők jelentős részéhez. Nyáron a bizottság javaslatot terjeszt a Madridban tartott Helsinki-konferencia elé a nemzeti kisebbségi problémák megoldásának elveiről. Ugyanekkor készül el a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének átfogó leírása a londoni Minority Rights Group számára (ez a független társadalmi szervezet monográfiákat ad közre a különböző nemzeti kisebbségekről).

A kihallgatások a június 3-át követő napokban is folytatódtak, de őrizetbe vételre nem került sor. Június 10-én a rendőri nyomozó szervek a 100. paragrafus alapján vádemelési javaslatot tettek az ügyészségnek. A 100. paragrafus – a köztársaság rágalmazása – alapján kiszabható büntetés felső határa 3 év. A vádemelési javaslat után is sokszor kihallgatták Durayt, de július második feléig csak ritkábban. Ekkor megint gyakran beidézték a rendőrségre. Elsősorban kapcsolatairól, köztük magyarországi kapcsolatairól faggatták – eredménytelenül.

Az ügyben kb. ötven embert hallgattak ki tanúként. A tanúk egyik csoportja a csehszlovákiai magyar értelmiség ismert alakjai közül került ki. Őket a Durayval fenntartott kapcsolatukról és a bizottság dokumentumairól kérdezték. A másik csoport iskolaigazgatókból és alacsonyabb rangú tisztviselőkből állt. Nekik a magyar iskolák és általában a kisebbség helyzetéről kellett nyilatkozniuk.

Durayt elmeorvosi vizsgálatnak vetették alá, de elmekórházba nem kellett befeküdnie, orvosi visszaélés nem történt.

A nyomozás láthatóan két irányban folyik. Egyrészt azt igyekeznek bizonyítani, hogy Duray szervezkedést kezdeményezett. Ez esetben felforgatással lehetne vádolni – a hírhedt 98. paragrafus alapján, amelyet az 1979-es prágai perekben alkalmaztak; a kiszabható büntetés 3–10 év. Másrészt meg akarják ingatni a bizottság dokumentumainak hitelét, a szerzőt rágalmazónak, esetleg kóros hazudozónak beállítva.

Pozsony–Budapest, 1982. július 20.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon