Skip to main content

Valentyina Tyereskova 24 éve

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


1963. augusztus 16-án a Vosztok–8 szovjet űrhajón a világtörténelemben először egy nő hagyta el az öreg Föld légterét, 48-szor megkerülte bolygónkat, és három nappal később sikeresen visszatért. Az akkor már mind szertelenebbül (a szovjet újnyelv szerint: voluntarista módon) viselkedő Hruscsov pártfőtitkár birodalmában egy szabályos arcú, átlagos termetű és ideológiai, valamint pártszempontok szerint gondosan ellenőrzött életrajzú lányt választottak ki az első űrhajósnő történelmi szerepére, akit mindmáig példaképének tekintett, 27 éves korától özvegy anyja egyedül nevelt fel.

Valentyina Tyereskova számára az űrben töltött három nap bizonyos értelemben „a történet vége” lett: azóta egyszerűen nincs dolga. Pontosabban minden, amit – szovjet és nemzetközi nőszervezetek merev elnökeként, merőben formális bizottságok élén, hivatalos látogatások protokollját róva – tesz, az már a múltról és a múltnak szól.

A bátor fiatal nő ráadásul nem bizonyult egyéniségnek, és mindmáig nem tudja elviselni dicsősége súlyát. Visszatérése után öt hónappal, az ünneplések csitultával hagyta, hogy – még mindig a Nagy Szovjet Biológiai és Társadalmi Kísérlet részeként – férjhez adják az 1962-ben repült Vosztok–3 űrhajósához, Andrian Nyikolajevhez. Még azt is engedelmesen tűrte, hogy a pompás állami szertartáson az SZKP első embere vezesse őt a vőlegény elé. Magasabb államérdek vezette abban is, hogy gyorsan – amíg még rajta volt a „csillagok pora” – megfoganjon, és 1964 júniusában megszülje a földkerekség első „űrgyermekét”. A házasság gyorsan felbomlott – akik jól ismerik, azt mondják, Nyikolajev durva fráter és még alkoholista is –, ráadásul tisztázatlan okokból a kislány sem szerepel a nyilvánosság előtt.

Tyereskova viszont a többi űrhajóshoz hasonlóan bejárta a világot. Kísérői kezdettől ügyeltek rá, hogy ezeken a látogatásokon minél kevesebb emberrel váltson szót, mert rendszeresen kellemetlen helyzetbe hozta a szovjet küldöttség többi tagját. Utaztatni pedig kénytelenek voltak, mivel a magas rangú párt- és Komszomol-delegációknak évtizedekig kötelezően tagja, mintegy szerves tartozéka volt egy-két űrhajós. Közülük azonban a legtöbben megelégedtek a szovjet párt (vagy Komszomol) központi bizottsági intruktorok által megírt szövegek felmondásával. Nem így Tyereskova! A magyar VIT-küldöttség tagjait például borozgatás közben így uszította a prágai bevonulás előtt: „Sózzatok csak jól oda a prágai revizionista Svejkeknek! Nemsokára majd rendet teremtünk a házuk táján!” Borisz Pasztuhov, a szovjet Komszomol másodtitkára – ma az orosz külügyminiszter helyettese, a karabahi válság rendezésének fő apostola – így csitította a hölgyet: „Válja, miket beszélsz! Vigyázz, nem Moszkvában vagy!”

Az idén 60 éves Tyereskova ma is sokat utazik a világban, és nyilatkozik is: egy időközben szertefoszlott ideológia közhelyeit sorolja. Hősi múltját igen magas poszttal honorálták: a kétszeres Lenin-díjas „Szovjetunió Hőse” ma az Orosz Kulturális Központok Szövetségének elnöke – miniszteri rangban, s ebbéli minőségében tagja az Orosz Föderáció kormányának is. Azért maradt valami a „csillagokból” is: 1995-ben előléptették vezérőrnaggyá – az egyetlen nő az orosz hadseregben, aki ilyen magas rendfokozatot ért el.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon