„Szocialista gazdaságunk a gyermekévek és a kamaszkor után a felnőttkor küszöbére ért” – kommentálta Balogh András asztalos, az Erdért Vállalat bizonyára kitűnő munkatársa az Élet és Irodalom című hetilapban akkor már jó másfél hónapja zajló „kesudió-vitát”. Utólag elmondható, hogy a derék mesterember, azon két „levelező” egyike, akik a vitában az egyszerű munkásemberek részéről lehetőséget kaptak az önálló megszólalásra, akaratlanul is ráhibázott.

1976. jan. 1. A francia televízió dokumentumfilm-sorozatot sugároz a második világháború utáni történelemről. A magyar forradalomról szóló részt február végén mutatják be, addig ismeretlen dokumentum-felvételeket is felhasználva.

A válság „Nyugatról való begyűrűzésével” magyarázott központi áremeléseket jelentenek be. Az építőanyagok, a papír, a bútor és a szolgáltatások árai átlag 32-33 százalékkal nőnek

1976. jan. 1-11. Arab merényletek megtorlásaként több izraeli támadást hajtanak végre palesztin táborok ellen.

1976-ban összesen nyolc verssort sikerült közrebocsátanom, egészen pontosan némi utánjárással elértem, hogy az Élet és Irodalom című hetilap publikálja Hasonlat című költeményemet, amelyet az olvasó utólagos engedélyével teljes szövegében idézek:

Az a géprabló, aki felkel
és elindul, de lőni nem mer,
inkább dadogó kérelemmel
fordul a pilótához: Ember,
engedje, hogy egyetlenegyszer
oda menjünk, ahová nem kell,
megfizetek az életemmel
– az a géprabló én vagyok.

A Hasonlat volt az utolsó közlésre szánt versem.