Skip to main content

1968


konstruált szituáció :
Az élet azon pillanata, melyet konkrétan és célirányosan hozott létre egy egységesítő hangulatnak és az események játékának kollektív működése.

szituacionista:
Mindaz, ami a szituációalkotás elméletére vagy gyakorlati tevékenységére vonatkozik. Az az ember, aki szituációalkotásra törekszik. A Szituacionista Internacionálé tagja.

szituacionizmus:
Értelmétől megfosztott szó, az előző terminus eltúlzott derivációja. Nincsen szituacionizmus, hiszen ez a létező tények értelmezési doktrínáját jelentené.








Bizalmas – külföldi terjesztése tilos

1968. május 10.

USA Külügyminisztérium,
Kutatási és hírszerzési osztály
Feljegyzés a külügyminiszternek,
INR – Thomas L. Hughes
Tárgy: A francia újbaloldal és háttérbe szorított kommunisták

Diákzavargások. Az algériai háború vége óta a francia diákok nem sok politikai aktivitást mutattak.








François Géze és Jean-Pierre Le Goff beszélget Le Goff 1968-ról szóló könyvéről


Jean-Pierre Le Goff: Milyen kitérők és kanyarok során történhetett, hogy ’68 májusa, ami mindazok szemében, akik átélték, radikális szakítást jelentett a „régi világgal”, végül egy újkonformizmushoz jutott el? (…)

François Géze: Hadd térjek vissza az eredeti problémakörre: a gyászmunka hiányára. A 60-as, 70-es éveket valóban nagy ideológiai hullámzás jellemzi, az értelmiség nagyobb részét erősen befolyásolták a marxista és a forradalmi elméletek.



A szerencsés pillanat

A Nagy Összeomlás kivételesen szerencsés pillanatban következett be. A létező szocializmus bírálóinak a neokonzervatív gazdasági praktikákon és a modern liberalizmus néhány fontos eszméjén kívül nemigen volt mit átvenniük a Nyugattól. Egészen más lett volna a helyzet, ha a kommunizmus húsz évvel korábban roskad össze. Húsz évvel azelőtt ugyanis igen intenzív párbeszéd folyt a nyugati újbaloldal és a Keleten feltűnő demokratikus kritikai gondolkodás között. Ekkor virágzik a Praxis folyóirat körüli csoport és a Lukács-iskola.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon