Das Gedächtnis… ist nicht ein Instrument zur Erforschung der Vergangenheit, sondern eine Bühne für Vergangenes.
(Walter Benjamin)

1982. november 7-én, valamivel reggel nyolc óra előtt csengettek; néhány másodperc múlva nyolc titkosrendőr lepte el a házat. Mindegyik helyiségbe benyitottak, és igyekeztek meggyőződni arról, kellő mértékben sokkoltak-e mindenkit.

Anyámnak valahogy sikerült megelőznie őket, beszólt szobám ajtaján: „Itt a Securitate” –, de a hangján nem tükröződött különösebb félelem.

1982-ben a szamizdat AB Független Kiadónál megjelenik Király Béla Az első háború a szocialista országok között, Molnár Miklós Elkerülhetetlen volt-e a szovjet invázió?, Méray Tibor Miért kellett meghalniuk? Jegyzetek a Nagy Imre-perhez című kötetek.

1982. január Megjelenik a Beszélő 2. száma. Közli Nagy Imrének a mátyásföldi KGB-fogságban Donáth Ferenchez írt levelét, és Donáth Ferenc Molnár Miklóshoz írt levelét a november 4-i eseményekről és a Nagy Imre-perről.

1982. jan.

Nem szeretném magamra ölteni a bölcs és zseniális Borges novellahősének, Funesnek a köpönyegét: a fikció szerint ő mindenre emlékezett, s ezen rettenetes képessége alkalmatlanná tette az aktuális jelenben való cselekvésre. Az elmúlt évtizedekben megannyi csodálatos emlékezőhöz lehetett szerencséje a közönségnek, s az elszánt hazugoknál csak a kitartó igazmondók tűnnek reménytelenebbnek: akiknek utólag is kizárólagos joguk van az igazsághoz. Nem szeretnék megmondóember lenni – különösképp nem egy mára lezárult történelmi periódussal kapcsolatban.

Az a két szék a maga módján
nem is volt csúnya. Kár, hogy a rugó
kiállt belőlük, és hogy a kárpit
olyan reménytelenül koszos volt.
De széknek székek, sőt. Abba a lakásba?
Vittük tehát, jobbára a fejünkön,
az Orlay utcából az egykori
Ferenc József, ma Szabadság hídon át
a Ráday utca 2.-be, ahol P. lakott
az idő tájt (nyomait lírája őrzi).

Egy szék is, hát még kettő, alkalmas
lehet sok mindenre. „Két költő a hídon,
fejükön székekkel” – elképzelhető egy
kép ezzel a címmel.